Századok – 1896

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Az ónodi országgyűlés történetéhez - II. és bef. közl. 97

] 08 THALY KÁLMÁN, A raboskodó öreg, beteges, törődött Okolicsányi Pálon pedig, mint fejedelmi házának hajdani bizajmas jogtanácsosán s őneki egykori, német-újhelyi fogolytársán, s talán e régi visszaemlékezésekért — nemes szíve újból megkönyörült ; és őt, 1708. april havában, letett hite s több jóakarójának kezes-levele mellett, hogy hű marad és magát többé semmibe nem ártandja: fogságától fölmentvén, csakugyan hazabocsátotta tót-prónai házához. Második, — Munkácson, 1708. april 4-kén írt — hosszú levelében ezt a kegyet köszöni meg Okolicsányi. A ki azonban, áskálódó, megrögzött gonosz jelleméhez következetesen, épen nem volt e kegyre méltó ; mert Túróczban alig lakott félévig : midőn a legelső alkalmat felhasználva, — 1708. nov. 13-kán általpártolt a császáriakhoz, megszegvén »kiprésült hitét« (a mint írja), s a csávában hagyván érette több ezer forint erejéig jót állt kezeseit, közöttük »nagy bizodalmas sógor-urát« és meghitt czimboráját : a magánál nem sokkal különb Ottlylc Györgyöt. Ennek még hozzá ráadásul — Szklabina várából 1708. nov. 15-kén — egy, lelke egész romlottságát kitáró, s I. József, mint »a t természet, a törvény és rend szerint való király« iránti hódoló hűségét fitogtató, viszontag Bákóczi, de kivált Bercsényi ellen fenekedő, szemtelen, gálád levelet írt, — meljíet Ottlyk beküldött a fejedelemhez, eredetiben. Egy pár hó múlva aztán Okolicsányi liálátlanságát és esküszegését még avval a gonoszsággal tetézé, hogy a vejét, ifj. Bévay Mihályt is, kurucz dragonyosalezredest, maga után csábította labanczságra, — a ki mit sem 1 gyanító depót-századát a németek közzé vezette. Ilyen vala a túróczi vén pártütőnek, hazaárulónak és hitszegőnek jelleme, becsülete, hűsége ! III. Az 1707-iki ónodi emlékérem. II. Bákóczi Eerencz igen szép vésetű három emlékérmének (»nummisma«) eredeti, aczél-matrice-ai a munkácsi várban feltaláltatván, jelenleg az Erdélyi Múzeum nevezetességei között őriztetnek Kolozsvárit. 1889-ben pénzügyministeri engedélylyel verettünk is róluk Körmöczön — alólirott indítványára és a Nemzeti Múzeum szives közbenjárásával — egylibus, cum iisdem« liât commissáriust constituáljon, a kik közül egy a viceadministrátori, egy pedig a jegyzői teendőket végezze, és ezen hat biztossal intézze aztán a közügyeket, az ország további rendelkezéséig. (Eredeti fogalmazni, az orsz. levéltár Bákóczi-lymbusában.)