Századok – 1895

I. Történeti értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Az 1707. évi ónodi országgyűlés története. - III. közl. 710. o.

726 áldásy antal. Végezetül még egy oly argumentumot csatolunk az előadottakhoz. mely a legvilágosabban bizonyítja Vetésy iratának koholt voltát. A Rákóczi-kor legalaposabb ismerője Thaly Kálmán közié velünk ezen adatot. E szerint Vetésynek Fiedler által kiadott összes levelei és iratai közül csak azok ismerhetők el valódiaknak, melyeknek eredetijei a vörösvári Kákóczi levéltárban megvannak. Vetésy ugyanis az általa a fejedelemhez irt levelek kivonatait egy e czélra szolgáló könyvbe vezette be, de midőn 1715-ben kegyelmet kért és nyert III. Károlytól, nem ezen kivonatokat, hanem azokból a levélalakokba újonnan szerkesztett példányt adott át az udvarnak. E később ily módon szerkesztett levelei azonban a Rákóczi levél tárban fenmaradt eredetiekkel nem egyeznek. A szóban forgó s az ónodi gyűlésről szóló irat pedig a vörösvári levéltárban lévő eredetiek között egyáltalán nincs meg, s igy a legegyszerűbb. de egyúttal a legmeggyőzőbb módon be van bizonyítva, hogy Vetésy ezen irata az udvar részére készült, s hogy az mint minden részében költött, hitelre igényt nem tarthat. Sajnos, hogy Vetésy iratainak kiadója Fiedler felült ezen hamisított iratnak, s az ónodi gyűlésről ennek alapján teljesen elferdített képet adott, a neki kínálkozó alkalmat pedig, hogy helytelen állításait revocálja, nem használta fel.1) így adják elé az eddig ismert források a turóczi esetet, annak keletkezését és lefolyását. Ujabban egy oly okmány került napfényre, mely a turóczi ügynek keletkezését, jobban mondva a túróczi körlevélét egészen uj világításba helyezi, Ez okmány Turóczvármegye 1707. november 26-án tartott ülésének jegyzőkönyve, mely csodálatos módon, történészeink figyelmét eddig elkerülte. Annál föltünőbb ez mert ez okmány •oly helyen van, hol már számosan kutattak, s ép ez egy okmányról nem tesznek említést. A szóban forgó okmány Turóczvármegye 1707/8-i jegyzőkönyvének 120—125. oldalain található. Létezését első ízben Thaly Kálmán konstatálta, s azt lemásolván, lekötelező szívességgel bocsátotta rendelkezésünkre a közlés jogát magának tartván fenn. 0 Fiedler, Der Blutige Landtag zu Ónod. Sitzungsberichte der Wiener Akad. Phil. Hist. Classe 1852. Bd. IX. p. 46 skk. Különlenyomatban is megjelent. Mint Thaly K. úr velünk közli, ő felszólítá Fiedlert, közölvén vele említett felfedezését, sőt Vetési valódi leveleinek másolatait is, hogy revocálja azon állításait, melyeket idézett értekezésében tett. Fiedler azonban bár tévedését beismerte, és eleinte késznek nyilatkozék, utóbb mégis kitérőleg felelt.