Századok – 1895

III. Tárcza - Állandó rovatok - Uj könyvek - 964. o.

T A R C Z A. SZAMOTA ISTVÁN. 1807. aug. 4.—1S95. nov. 21. Várakozásunkban, melyet egy sokat igérő fiatal élethez tűztünk, ismét csalódtunk ; egy szép reménynyel egy nagyra törő tudósunk halála után ismét szegényebbek vagyunk. Pravigyi Szamota István, egy Lengyelországból bevándorolt s itt szivvel-lélekkel nagyarrá lett nemesi család sarja, 1867. Alakon született. Közép iskolái s jogi tanulmányai befejezése után az országos levéltárnál nyert alkalmazást. Itt sajátította el azt a tudományos módszert, melynek kutatásaiban oly jó hasznát vette. Kezdetben a franczia nyelv és irodalommal foglalkozott, s később a Magyarországon régebben tett utazások kötötték le figyelmét s két nagyobb dolgozata is jelent meg e téren : Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten 1054 —1717. (1891) és Régi magyar utazók Európában 1532—1770. (1892.) De az Országos Levéltárban elfoglalt állása egészen más irányt adott működésének. Polyton oklevelek között élve jött a gondolatra, hogy összegyűjti azon magyar szavakat, melyek a mohácsi vész előtti oklevelekben elszórva vannak s ezekből állítja össze a régi magyar nyelv szókincsét. Tervét a szakemberek, a m. tud. akadémia pártolólag fogadta, s hozzá fogott á nagy feladathoz. Óriási munká, ha meggondoljuk, hogy ilyen oklevél az országos levéltárban mintegy 40,000, a nemzeti muzeum levéltárában 20,000 s a többi (leleszi stb.) levéltárakban legalább is még egyszer annyi maradt fenn s azokat mind egyenként kellett gondosan átnézni. Mind a mellett az országos levéltár, s nemzeti múzeumi, leleszi, pannonhalmi levéltár átkutatásával így is elkészült s a veszprémi és a körmendi átbuvárlásához is hozzá fogott. Nem régen egy magyar nyelvtörténeti vitából kifolyólag Simonyi és Szinnvei rábírták, hogy mutat-