Századok – 1895

III. Tárcza - Önálló czikkek - Sz. S. Debreczen városa levéltára 85. o.

T A R 0 Z A. DEBRECZEN VÁROSA LEVÉLTÁRA. A Debreczeni Hírlap mult évi 294-ik számában »Magán levéltárunk« czím alatt egy rendkívül figyelemreméltó czikket hoz — s feltünőleg a lap élén. Arról van szó, hogy Debreczen városa valahára nyissa meg a levéltárát a — magyar történetírásnak ! Debreczen városa történetét rég bírjuk Szűcs Istvántól három kötetben. A munkában nincs okmánytár — hanem annál több történeti esemény van elmondva közkézen forgó nyomtatott forrásokból összeböngészve. Maga a debreczeni levéltár is nagyon hézagosan van felhasználva. Még a nagynevű Révész Imre is aránylag csak keveset meríthetett a levéltárból. Ez a szépen, és Debreczen iránt meleg szeretettel írt czikk felhozza, mennyi áldozatot tett és tesz Debreczen folytonosan tudományos institutiókért s erre támaszkodva sürgeti, hogy engedtessék meg a szabad vizsgálódás a levéltárban is s azután így folytatja: A levéltárnak ilyen elzárt voltát különösebben azzal szokták indokolni, hogy az ott fekvő adatok jó részben a város vagyonjogi viszonyaira vonatkoznak s mint ilyenek, nem adhatók át szabad vizsgálódásnak kényes természeteknél fogva sem. De kérdezzük, melyik város vagy nagyobb ősi család olyan, a melynek birtokszerzése, vagyonjoga többé-kevésbbé nem épen olyan természetű volna, mint Debreczen városáé s mit tapasztalunk mégis. Egyes főuraink, mint a Zichyek és Károlyiak, nemcsak el nem zárják családi levéltáraikat a kutatók elől, de tudva azt, hogy a levéltári adatok mint történelmi alapon nyugvók, a nemzetnek közkincsei, nagy áldozatok árán rendbeszedik azokat és kötetekbe foglalva még közre is bocsátják. Még eklatánsabb példára is rámutathatunk. Ö Felsége uralkodó házának titkos levéltára is nyitva áll a tudomány búvárai előtt, engedély nyerése mellett az ott levő, bizonynyal kényesebb természetű adatok a szabad vizsgálódás tárgyai. Miért titkoljuk tehát mi azt, hogy őseink milyen módon keresték meg városunknak szép kiterjedésű vagyonait. Attól pedig nincs okunk félni, hogy valaki azokat tőlünk bárminő jogalapon elvehesse. Szépen ellehet egyébiránt választani azokat a peres birtokokra vonatkozó előiratokat, minők a szováti birtok és az erdőségi kaszálók ügyére vonatkozók, a többiektől.