Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Schlitter. Pius VI. und Joseph II. stb. Ism. Á. A. 82. o.

történeti irodalom. 83 visz át, mindenütt az őt megillető tisztelettel fogadják. Különösen Tirol vallásos lakossága tüntette ki magát e tekintetben. Junius 13-án érkezett ismét vissza a pápa Rómába; kénytelen volt bevallani, ha mindjárt csak magában, hogy utazása a várt eredményt nem hozta meg. Két nappal megérkezte után levelet intézett Józsefhez, melyben reményének adott kifejezést, hogy József azon utón, melyen eddig haladt, nem fog tovább menni. A jövő megmutatta, hogy a pápának ezen reménye is csalfa volt, Munkája második részében Schütter a majlandi giunta economiale alapítását és működési körét tárgyalja, ismertetve József rendeletét a lombard beneficiumok betöltésénél jövőre követendő eljárásra nézve. A reserválás joga meg lőn szüntetve, de a püspökök azon joga. hogy a bénéficia curatákat adományozhatják, épségben tartatott, azon megjegyzéssel, hogy ezen adományozás pályázat útján történjék. A bénéficia non curáták adományozása ezentúl nem a pápa, hanem a császár részéről történik, azon beneficiumokat illetőleg, melyek vagy resideálási kötelezettséggel, vagy lelki jurisdictióval vannak egybekapcsolva, a püspökök hármas jelölést terjesztenek föl. Mindezen rendelkezés alól kivétettek azon beneficiumok, melyekre nézve patronátusi jog, vagy valamely káptalan optio joga volt érvényben. Koronája gyanánt e rendelkezéseknek József a lombard püspökségek és apátságok betöltésének jogát is magának vindikálja. A giunta economiale mintájára a császár többi országai részére egy egyházi oelkonomatust szándékozott létesíteni. Erre a császárt azon eredmények bírták, melyeket a giunta Lombardiában fölmutathatott. 1782 junius 15-én kelt a császár ebbeli határozata, melylyel kapcsolatosan báró Kreselt a létesítendő bizottság elnökévé, Heinke és Haan udvari tanácsosokat pedig ugyanoda referensekké nevezte ki. Csakhogy a létesítendő bizottság ellen minden oldalról remonstráltak. Elsőnek gróf Eszterházy a magyar kanczellár tiltakozott junius 22-én, hogy a magyar klérus egy idegen dikasterium alá vettessék. Tiltakozása azonban nem használt semmit, sőt báró Kresel rendkívül éles hangon válaszolt. A császárhoz beadott votumában hangsúlyozta, hogy mindenki, ki az oelkonomátus elnökévé neveztetik ki, örülni fog, lia Magyarországgal mi dolga sem lesz, melynek zavaros, egymásnak ellentmondó törvényei a hivatal működését csak hátráltatni fogják. A császár Julius 2-án adta ki határozatát, amelyben elrendeli, hogy a létesítendő bizottságba a magyar kanczellária is küldjön tagokat, megjegyezvén, hogy a bizottság, a mi a magyarországi iigye-6*