Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Payr Sándor. Fábri Gergely dunántuli ev. püspök és az 1751. évi vallási zavargás. Ism. Z. M. 77. o.

79 történeti irodalom. egyének felett hozatott. Egyes ember, csupa vallási felsőbbségi érzelemből és boszantási szándékból tisztán evangélikus lakosságú faluban, az ev. templom tövében jogtalan alapon kath. kápolnát épít, és a béke érdekében ez ellen felszólaló nép erőszakosan fellázíttatik, az ártatlan emberek — férfiak és nők külömbség nélkül — pénzbirságra, börtönre, hallatlan súlyos botozásra ítéltetnek, az ártatlan pap, aki egyúttal püspök, mind a két hivatalától egyszerre felfüggesztetik. börtönbe záratik, — mert ezt a kath. klérus érdeke és a korszellem így kivánta ! És a vadosfai eset nem áll egyedül ; a hasonló erőszakosságokból következő zavargásoknak egész hosszú sora következett az ország különböző részeiben. A klérus hatalma oly nagy volt, hogy a kath. püspökök a legnagyobb pompával végzett hivatalos vizsgálataikat a protestáns papokra, azok tanainak és erkölcsös életének megbírálására is kiterjesztették. Gr. Zichy Ferencz, győri kath. püspök, 1748-ban megjelent Vadosfán; Fábri ev. püspök pedig küldöttség élén tisztelegve alázatosan meghajol előtte, mint a Carolina Resolutió értelmében jött hivatalos vizsgálója előtt, aki magas hivatalának tudatában azt kérdi tőle'- »Mi a keresztség lényege? Mint vélekedik a kereszteletlenűl elholtaknak lelki üdvéről?« Ez esetben ugyan meg volt elégedve a felelettel ; de hányszor történt, hogy a lelkészek magán élete is birálat tárgyává tétetett?! Azok az idők azonban szerencsésen elmultak, és mi utódok hálás szívvel ismerjük el a felvilágosodás szellemének jótékony hatását, mely ma már lehetetlenné teszi az ilyen viszonyokat. A munka jól és élvezhetően van megírva ; csak némely kifejezései árulják el, hogy néha nem egészen biztos az ítélete. Például szolgál erre Fábri hivatalos püspöki vizsgálatának leírása végén (43. 1.) tett azon megjegyzése, hogy a papok tudományos képzettsége nagyon alantas fokon állott, »De nem is lehet ezt csodálni. — írja a szerző — midőn ez időben minden theologiai képzettség nélküli egyéneket is oly könnyen papokká avattak!« Talán nem könnyen, hanem »kényszerből.« mivel tudvalevőleg a dunántúli ev. egyházkerületben az egyes gyülekezetek száma, üldözések következtében, nagyon leapadt, sőt — amint ő maga is megjegyzé (a 30. lapon) —- a püspöki hivatal is 70 évig tires volt! Kinek lett volna kedve ily viszonyok között a papi pályához, melyen még a püspöknek is csak az volt a joga, hogy 1. valamennyinél többet szolgáljon, 2. valamennyinél többet szenvedjen, és 3. valamennyinél alázatosabb leyyen ! Ez az igazi ok. Különben a munka érdemes arra, hogy minél többen elolvassák. Z. M.