Századok – 1895

I. Történeti értekezések - FIÓK KÁROLY: Őstörténet és kritika. - I. közl. 818. o.

ŐSTÖRTÉNET ÉS KRITIKA. ELSŐ KÖZLEMÉNY. Az utolsó pár évtized fordulópontot jelez őstörténeti kutatásaink terén. Ama nyelvészeti szerencsés vívmányok, melyeket ugor részről Regulynk szorgalmas gyűjtéséből és Budenz tudós feldolgozásaiból nyertünk : más oldalon meg kiváló török tudósaink ostromainak tanúságaiból, szívós bizony­kodásaiknak leszürődött igazságaiból merítettünk. — termé­szetesen irányították a közfigyelmet őstörténetünk kérdéseinek uj és uj megvitatása és vizsgálása felé. Mintegy kárpótlást keresett és keres még ma is tudás-vágyunk azon bizonytalan tapogatózásokért, melyeket át kellett szenvedni a világosság után törekvő búvárnak, persze a nyomában elinduló olvasónak is, ha a nyelvészet fáklyája nélkül beletalált hatolni az őstör­ténet rengetegeibe. Két forrás állott e téren buzgólkodó tudósaink rendel­kezésére egészen a jelen század hatvanas éveiig, u. ni. : 1. a nemzeti hagyományok, és e hagyományok letéteményesei, króni­káink ; 2. a klasszikus írók feljegyzései, melyekből, legalább megvolt a jóakarat, némi halvány fényt deríteni az ősmult siirű ködbe borult eseményeire és alakjaira. Ismerjük mind a két forrás örvényeit. Hagyományaink, kivált azon alakban, melyben króniká­saink feljegyezték tömérdek, az igazi nemzeti hagyományt mindenesetre túlszárnyaló, idegen elemet szedtek fel, mik a számban csekély, de értékben annál becsesebb eredeti voná­soknak bitelét is koczkára, sőt, kimondhatjuk bátran, egyene­sen tönkre tették. A klasszikus íróknak, ide értve a bizánczi irókat is, feljegyzései közül a legbecsesebbek értetlenek és értketlenek maradtak épen a legfontosabb segédeszközök, a nyelvészeti ismeretek hiánya miatt; a közönségesebb, szembe­szökőbb részletek pedig lépten-nyomon ellenmondók, zavarosak, félrevezetők, mit lehetetlen első tekintetre észre nem venni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom