Századok – 1895

I. Történeti értekezések - JAKAB ELEK: Kocsárdi Gálffy János és a Báthoriak. 785. o.

kocsárdi gálffy jános és a báthoriak. 79 :> méltatlankodva szólalt meg. A kik e gyermeket oly igen védelmezik s ügyét pártolják, nem tudják mit cselekesznek ; inkább vezeti őket a vajdának való kedvezés, mint a helyes itélet; mert semmi nem nehezebb, mint egy gyermeket dicsérni, a kiben még csak remény, nem valóság van, a mi gyakrabban csal. mint teljesül. O megjövendöli — bár adná Isten, hogy csalódjék — hogy azok, kik leginkább akarják, egykor igen megbánják a gyermek megválasztatását. G álffynak pedig ugyan ő ügy nyilatkozott, hogy ha csak minden jel nem csal, ő maga bizonyos lehet benne, liogy azon magasztaló szók, a mikkel Zsigmond megválasztatását oly nagy elhatározottsággal ajánlani nem átalta, egykor akasztófával fizettetnek vissza Kendi Sándornak is hasonlót jósolt, Báthori Zsigmond mégis mint előbb érintve volt —szózattöbbséggel megválasztatott, A fejedelem halálát érezvén, őt a rendeknek érzékenyen ajánlotta, tanítását Leleszi atyára, főfelügyeletét Gálffy Jánosra bizta, kérve őt és ajánlva : nevelje fiát az Isten félelmében, szoktassa helyes beszédre, figyelmeztesse, hogy az öregeket megbecsülje s irántok tisztelettel viseltessék, támaszkodjék a tanácsosok végzéseire, törvény ellen semmit ne tegyen, a kegyetlenséget kerülje, özvegyet és árvát el ne nyomjon, régi szolgái iránt hálátlan ne legyen. Kristóf fejedelem nemsokára meghalt s arra imént megválasztott fia az ország végzése szerint a fejedelmi széket elfoglalta, s már szept. 20-án Gyula-Fejérváratt országgyűlést tartott. A kormányzást tanácsa vitte, de országgyűlést ő hivott egybe s a törvényeket is ő irta alá. 1583-ban a lengyel király Gálffy Jánost nevezte ki udvari marschalljává (udvarmesterré). Minthogy neki — így szól a király — nem kevesebbé gondja van méltóságos unokája sértetlenségére, üdvére és helyes oktatására, mint udvara díszére, akarja, liogy mindezekre Gálft'y János viseljen gondot, a kinek semmi főbb gondja ne legyen, mint hogy az ifjú személyét mindig szemmel tartsa, erkölcseit irányozza, s az ifjakat és fclserdülteket. a kikkel neki gyakran kell együtt lenni és élni. az iránta való engedelmességre és szolgálatára szoktassa. Ezen udvarmesterre és a nevelésben főfelügyelőjére tartozik, s az előbbieken kivül még az ő kötelessége lesz unokáját gyakran fölkeresni, s őt a tanulásra vagy a szent szertartások hallgatására, olykor vadászatra és onnan vissza kisértetni, udvarában mindenre szorgalmasan ügyelni, az udvarához tartozók erkölcseit és életét kormányozni, s mindent megtenni, hogy udvara látogatott éc, fényes legyen, abban viszongás ne támadjon, tiszte határát senki át ne lépje, hogy mindenki a kiszabott időben az