Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Strakosch-Grassmann. Geschichte der Deutschen in Oesterreich-Ungarn. I. Band. Ism. H. J. 65. o.

71 történeti irodalom. találóan ecseteli annak hatását a germánság szempontjából (290. és 291. 1.) »Mily óriási változáson mentek át abban a 80 évben, mely Theodorich királynak Itáliába vonulása óta eltelt, e vidék országai és népei ! Akkor (488-ban) úgy tetszett, mintha az egész széles területet a bodeni tótól a Fekete tengerig és az Óriási hegységtől az Adriáig hatalmas germán birodalmak fognák elfoglalni és erős germán népek sokasága települne meg rajta, és úgy látszott, mintha a Rajnától a Visztuláig, az Éjszaki tengertől a Dunáig terjedő (nyugati) nagy Germániához kelet felé egy még nagyobb Germánia csatlakoznék ! És most mindezek a birodalmak megvoltak döntve s a ' népek, melyekből állottak, vagy tönkre voltak téve vagy elvonultak és a területek, melyeken egykor uralkodtak, egész más néptörzsök kezére jutottak.« »A dunavidéki germán népek és országok megszűnte igen komolyan számbaveendő esemény, melynek hatása e vidék népeinek nemzeti alkatelemeire állandó volt; ez a legjelentékenyebb átalakulás, mely egyátalában a Dunavidék és szomszédságának néprajzi viszonyaiban valaha beállott, oly esemény volt ez, mely hozzájárult ahhoz, hogy a germán népek hatalma, kikre az V. század folyamatán a régi földrész egész éjszaknyugati része az Atlasztól az északi Kapig mint örökség nézett, a következő VI. században a legsúlyosbb veszteségeket szenvedte, oly módon, hogy a germán uralom keleti határa a Visztulától az Elbáig, sőt a Werráig s a Majnáig, a Feketetengertől az Etschig és Ennsig hátrált.« »így tűntek el a birodalmak, melyeket a germánok hadi királysága teremtett ; a hadak, melyek megalkották, a világ minden tája felé oszlottak szét. Csak az erős frank culturállam volt ismét képes Nagy Károly császár alatt a német törzs hatalmát Európa kelete felé tetemesen kiterjeszteni.« Az avarok és szlávok szereplése okozta a germán törzsök történetében e fontos fordulatot. A germánságból csak itt-ott maradtak meg töredékek vidékeinken. Priskos 601-ben az alsó Tiszánál még egy néhány gepida falura akad; 626-ban az avarok kíséretében gepidák Konstantinápoly felé vonulnak; Paulus Diaconus 790-ben említi az avar uralom alatt sinlő gepidákat és utoljára 870 körül említi a nevüket a bajorok és karinthiaiakról szóló emlékirat. Megmaradtak keresztényeknek, de beléolvadtak a szlávokha és bolgárokba, kik hazánk déli és keleti vidékeit az avarok mellett megszállották. Abban a két században, mely az avarok megtelepedését