Századok – 1895

I. Történeti értekezések - WERTNER MÓR: A Güssingiek - I. közl. 42. o.

62 dr. avertner mór. kedvezményben részesített kunokkal szemben szívére kötötte, liogy az ország ügyeit a helyes kerékvágásba tereljék : László Körösszeg vára előtt 1290. julius 10-én három kun tőrének áldozatul esett. Ugyan ki hihetné, hogy Lászlót, egy kun nő fiát, aki egész uralkodása alatt annyira kedvezett a kunoknak, hogy miattuk a magyar főurak elhagyták, — ezek a kunok önként ölték volna meg ? ! Hiszen ez egyértelmű lett volna az öngyilkossággal, melyet az egész kun nemzet követett el magán. — Nagyon is elhihetjük azonban, hogy egy előre megrendelt gyilkosságot csakis a kunok követhettek el, mert László akkor náluk tartózkodott a legnagyobb biztonság érzetében. — Mellékes, vájjon a felbérelt gyilkosok kiválasztásánál a gyilkosság értelmi szerzői többé-kevésbbé a gyilkostársak személyes bosszuérzetére tekintettel voltak-e? Róbert Károly király néhány évvel később egy Borsa nemzetségbeli családtagot okol vele, hogy a IV. László élete ellen irányult összeesküvésben részt vett ; méltán állíthatta volna ezt Güssingi Ivánról is. Amaz első oligarchák közt, kik László utódja, III. András pártjára állottak —- volt Iván és testvére Henrik. A Güssingiek legnagyobb s legszebb birtokai IV. László halála idejében Albrecht kezén voltak. — Tökéletesen a daczos és elbizakodott Iván természetében kell keresnünk, hogy ő és pártosai csak azért állottak András szolgálatába, mert tőle -és általa remélte elveszett jószágaik visszahódítására segedelmes karra szert tenni ; bizvást feltehetjük azt is, hogy a daczos főúr egyenesen ezt kötötte ki feltételül arra, hogy András pártjához szegődjék. András 1291-ben egy küldöttség utján felszólította Albrechtet, liogy hagyja oda Iván birtokait s midőn e felszólítása nem hozta meg az eredményt, nyúlt a fegyverhez. A hamburgi aug. 26-i békében Albrechtnek köteleznie kellett magát, hogy a tőle elfoglalt magyar nemesek várairól, köztük a Güssingiekéiről is, András javára feltétlenül lemond ; n békeszerződés egyik pontja azonban megállapította, hogy mindeme várak, hogy így egyszersmindenkorra eleje vétessék a kölcsönös súrlódásoknak. — lerontandók. Iván, politikai érzületét akként s oly gyakran változtatván, mint ingét, a hamburgi békének rá nézve kellemetlenül hangzó rendelkezései után nagy sietve András ellenfelei, a nápolyi Anjouk karjába vetette magát; ezek IV. László halálával a magyar trónra igényt támasztottak s már 1285-ben