Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - bef. közl. 591. o.

ÉS A KERESZTESI CSATA 1596-BAN. 605 Ezalatt a keresztények már elfogták vala a szultán ágyúit, és ezen nyert előnynyel úgy hitték megnyerték már a csatát ; amiben nem is csalatkoztak volna, ha tudták volna a kivívott győzelmet hasznukra fordítani. A további csatázás helyett azonban, legnagyobb részük a török tábor fosztogatásához fogott és elfoglalta a szultán kincstárát, mely 70 láda aranyból állt. minden ládában 10 ezer zecchini. A keresztény sereg két szárnya magára hagyva a had derekát, »több úton« a török sátrak közé hatolt és a katonák fosztogatni kezdették a tábort, zsákmányúl ejtve mindent, ami kezük ügyébe került. A keresztények már a szultán közvetlen környezetével és testőreivel tusakodtak. »Barton a világ ítéletére hagyja elképzelni« azt, hogy mily remegés fogta e a szultánt, de főbb emberei bátorították őt és ő megállta a helyét, A khodsa biztatására pedig a próféta zászlójába burkolva magát lóra kapott, ívvel és bárom megszentelt nyílvesszővel kezeiben és ezeket »Biszmilla rokbmáné rokhim«2) kiáltással az ellenségre lőve — némelyek állítása szerint megölve bárom keresztényt — parancsot adott, hogy a szultáni hadosztály támadásra induljon. Időközben a helyben visszamaradt törökök is fölocsúdtak, kik az összes török hadnak alig egy harmad részét képezték; a többi két harmada elfutott volt.3

) A szultán tilalma 0 »Mahomet's flag«. Egy más helyen pedig azt állítja Barton hogy a szultán a próféta egy ócska köntösét tartotta kezében, melyet gyakran tiszteletteljesen megcsókolt és melylyel váltig törülte könybe lábbadt szemeit. Ez ereklyének a törökök véleménye szerint nagy befolyása volt a csata sorsának eldőltében. — A »Continuatio Kriegshändel« azt állítja, hogy a szultán az angol nagykövet által békét ajánlott a keresztényeknek. Barton erről nem említ semmit és csak azt állítja, liogy hallotta, miszerint a német császár megbánta azt, hogy nem fogadta el az angol királynő ajánlatát, ki ajánlkozott vala közte és a szultán közt békét létesíteni. E pont bővebb taglalása nagyon messzire vezetne tárgyamtól s azért egyelőre nincs szándékomban részletes tárgyalásába ereszkedni. Azonban már most is koczkáztathatom azt az állítást, hogy nem hiszem, bogy Barton vállalkozott volna a számára kijelölt kényes szerepre. Valószínűleg az egész dolog azon török tiszt koholmánya, kinek vallomását a Hadt. Közi. 1892-i 4. füzete közli. 2) Egy mozlim fohászkodás kezdő szavai. Egész szövegét közli Thos, Herbert, A Relation of some years Travaile begunne Anno 1626. (London 1634), 155 1. •9 Nem tudom, honnan tudja dr. Komáromy azt, hogy »zsákmányolókat kivéve, alig mutatkozott élő lélek a szultán főhadiszállása körül.«