Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

436 GR. WILCZEK EDE. gyet szolgáltatott Lajosnak, még a fegyverszünet tartama alatt nagy sereget összegyűjteni, állítólag Szerbia, de voltaképen Velencze ellen; egyidejűleg más és közvetlen panaszt is emelt a signoria ellen, szemére liányván, hogy a fegyverszünet feltételeit nem tartja be, és bogy e szerint maga sem tartja magát kötelezve annak betartására. A signoria ugyanis elvállalta volt a kötelezettséget, hogy a fel nem fegyverezett magyar kereskedelmi hajókat védelmezi a kalózok támadásai ellen ; azonban több eset előfordult volt, hogy magyar hajó a fegyverszünet alatt sicziliai gályák által elkoboztatott. Azért Lajos egyenesen a genuaiakhoz, mint a velenczeiek régi vetélytársaihoz fordult azon felhívással, hogy vegyék kezükbe az Adriában való rendőri felügyeletet, miután Velencze ezen kötelességnek megfelelni vagy nem akar, vagy nem tud ; és Ragusával is ujabb érintkezésbe lépett, hol a signoria hatalma még kevésbbé volt megszilárdítva mint a többi dalmát tengervárosban. A signoria, tartván a fegyverszünet idejekorán i felbontásától, 1355-ben ujabb küldöttséget menesztett Lajoshoz Budára, ismételt békeajánlattal ; de a király követelései most már olyanok voltak, hogy csakugyan bajosan fogadhatta el a signoria, noha ezúttal komolyan igyekezett a dolog békés utón való kiegyenlítésére. Lajos azt követelte a köztársaságtól, hogy magát Magyaroszág hűbéresének nyilvánítsa, annak jeléül évenkint egy fehér mént adózzon. — ezen feltételen legjobban megütköztek a büszke velenczeiek ! — hódolatát évenkint megújítsa, és hajóhadát a király rendelkezésére tartsa, akármikor akarná ez seregét Nápolyba szállítani ; ezen feltételek alatt hajlandó Dalmátiát továbbra is kezükben hagyni. Arra természetesen a küldöttség rá nem állhatott ; visszautazott hazájába, elébb azonban nagy pénzösszeg lefizetésével megvásárolta Lajos igéretét, hogy a fegyverszünet letelte előtt támadni nem fog. Világos, liogy Lajos épen annyira kereste a harczot, mint Velencze előle kitérni iparkodott ; mert ez utóbbi ez időben veszedelmes belrázkódtatásnak volt kitéve, mely künynyen végzetessé válhatott volna. Értem ama különös és a maga nemében páratlan forradalmi merényletet, mely az államfő székétől indult ki, azonban nem sikerült és Marino Falieri dogénak letételével és kivégeztetésével végződött 1355-ben ezen belveszély felderítése a signoria figyelmét első sorban a belügyekre térítette, és ezeknek megszilárdítása tekintetéből a külháboru elkerülendő volt. De ép oly természetes, hogy ugyanazon okból Lajosnak az ellenfél pillanatnyi zavarát és