Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

432 GR. WILCZEK EDE. épen hamarjában rendelkezésére állottak. Ezeket, t. i. a Jánosrend, Frangepani zengi gróf, és a brebíri grófok még csekélyszámban fenmaradt hajóit Zengbe rendelte és ott hajóra szállt ; de az összes ilymódon előkerített jármű, mely azonkívül még apránkint gyűlt össze, nem volt elegendő Lajos nagyszámú seregét egyszerre felvenni ; Lajos fiatal heve nem tűrte bevárni a kellő hajószám együttlétét és csekély kísérettel bátran előrement Manfredóniába, hol kikötött és hol a szintén apránkint és elszórva átkelő derékhad megérkezését bevárta. A korbeli krónisták szerint az egész tengeri átkelés oly elhamarkodtam elszórva és rendetlenül történt, hogy a Johanna királynénak pártján álló nápolyi hajóhad könnyű szerrel megakadályozhatta. sőt megsemmisíthette volna ; Lajos szerencséjére az ellenfél azonban nem is gondolt arra, hogy a tengeren útját állja és így a magyar sereg háborítlanúl partra szállhatott és gyülekezhetett apúliai földön, hol az Apor István seregének maradványaival és a magyarpárti zsoldosokkal egyesült. Manfredoniából Lajos elébb Barlettába vonúlt, hol a rakonczátlan német zsoldosok egy veszélyes zendülését véres szigorral elnyomta, és azután Canossa városánál hadszemlét tartott : állott a serege 15000 magyarhói, 8000 német és 4000 lombard^ zsoldosból ; azonkívül nagyszámú kalandor sietett zászlója alá. Ezen sereg élén Lajos most a nápolyi királyság meghódítására indult, melynek majdnem minden városa és kastélya megint az ellenfél kezében volt ; és úgy mint két év előtt, mostani hadjárata is diadalúthoz hasonlított. A harcz többnyire városok ostromlásából állott, melynél a király személyesen a legliősiesebh vitézséggel első sorban küzdött ; kétszer veszélyesen meg is sebesült, Canossánál kődobás és Aversánál nyíl által; míg Melfinél egyik a Negro folyó örvényeiben fuldokló magyâr vitézét, Szereday Eerenczet, saját életének veszélyeztetésével megmentette. Johanna férje, Tarenti Lajos, ki ezúttal szinte személyesen vezette az ellenfél seregét, mindenütt hátrálni kényszerült, és végre úgy mint két év előtt feleségével együtt a tengeren megszökött, Gaetába ; rövid idő alatt az egész királyság, Gaetának kivételével, újra a magyar király birtokában volt. 1350 szeptember havában pápai közvetítés által fegyverszünet jött létre, és Lajos király megint visszament hónába, útját most szárazföldön, Rómán és Veronán át vévén ; de seregét a királyság megszállására visszahagyta, csak a német zsoldosokat bocsájtotta el szolgálatából, megunván folytonos rakonczátlankodásaikat, míg az egyik fővezérüket, Wolfhardt grófot, ki a királyhoz mindég hű maradt volt, és ki most is Magyarországba kisérte, a vasmegyei főispánsággal megju-