Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

ÉS A KERESZTESI CSATA ^OB-BAN. 399 Ámbár a török források*) csodás dolgokat mesélnek Eger várának erősségéről és ámbár Dobó Istvánnak az 1552-ki ostrom alkalmával bámulatos erőmegfeszítéssel sikerült is egy nagy ellenséges haderő ellen a várat megvédenie, a higgadt bíráló nein tagadhatja el a tényt, hogy a vén vár bezzeg még a XYI-ik század végén uralkodó katona-tudomány szerint is elavúlt mű volt. Tinódy Sebestyéntől tudjuk2), hogy »csuda szép helyen« fekszik Eger vára, az völgyre egy hegy orozaton.« Egy fölötte gyönge pontja volt azonban az, hogy »napkeletre egy nagy magas hegy vagyon, arról benézhetnek a várba (és persze he is lőhetnek) szabadon.« Cogonara Claudio, a mérnöktiszt s) szerint, kit Miksa főherczeg az utolsó órában a vár megerősítésére és kijavítására küldött, az említett hegy alig volt 200 lábnyira a vár falától és csúcsa ennél 15 lábbal magasabbra feküdt. A hegy lejtőin fölállított tüzérséggel tehát az ostromlók a vár három oldalát valának képesek uralni és a vár piaczára belőni. Szerinte 4

) továbbá ezen exponált hely nem volt kellően elsánczolva, hanem az országban uralkodó szokás szerint csak egy egyszerű u. n. faboronával5

) bekerítve, mely mögött a katonák sem az ágyú, sem a puska tüz ellen nem voltak megvédve. A vártól nyugatra egy völgyben az Eger vize mellett fekszik a város, mely az 1596-ki ostrom alkalmával ') III. Mohammed egy, az angol királynőhöz intézett levelében leírja (közli Simonyi Ernő) Eger várát. »Már messziről igen hatalmas és oly hevehetetlen erősségnek tűnt föl, mint Demavent hegye és oly nagynak akár a két hegy Elbursz és Elvent. Midőn pedig közelébe értünk, oly megdönthetetlen várnak látszott, akár a Kaukázus hegye és a fundamentumjai nagyságra nézve látszólag túlszárnyalták a bikát és a halat, melyeken a világ nyugszik. Falai és tornyai az égi bolygók közé nyúltak s lia a Kaukázus felséges madara, a boldog phoeni, megkísértené fölöttük elrepülni, borzalmában a rémitő magasság miatt elhullatná tollait és szárnyait« stb. Mint látjuk, Petőfi »János vitéze« bevált volna fogalmazónak a szultáni kanczelláriába. — Naima szintén a felhőkig nyúló tornyokról, hatalmas várárokról mesél. Szerinte Eger elsőrangú, hatalmas vár volt. E török történetíró első kötete az angol Oriental Translation Fund kötetei közt is megjelent. — Hammer közölt egy részletet a sztambuli kaimakámhoz küldött jelentésből. Ez is hasonlít az angol királynőhöz küldött levélhez. 2) íie'gi magyar költök tára III. 105 és köv. 11. 3) Istvánrt őt »Cogoranus Claudius, Architectus«-nak nevezi. 9 L. emlékiratát, mely úgy látszik elkerülte Szederkényi figyelmét, a Magyar Történelmi Tár III. 113. és köv 11. 9 »Fa-ezölöpök, egy lábnyi távolságban egymástól gyönge, keresztfáktól összetartva« írja Cogmnara. 26*