Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Illicini Péter. I. és II. bef. közl. - 342. o.

352' KOLLÁNYI FERENCZ. eljárást, és az ügyet áttette a világi törvényszékhez.1

) Eredményét nem tudjuk. Úgyszintén nem tudjuk pontosan megállapítani azt az időpontot sem, a melyben hazánktól tényleg búcsút vett. Knauz szerint 1566 körül lett olmüczi kanonok. De 1567-ben még nem volt az, és valószínűleg még a következő 3 évben sem. Legvalószínűbbnek azt tartjuk, hogy vagy 1571-ben, vagy a rákövetkező évben sikerült azon díszes testületben helyet nyernie, a mely éppen Thurzó Szaniszló püspöksége idején hozta azon statutumot. melynél fogva minden kinevezett kanonoknak felsőbb tudományos képzettséggel kellett bírnia.2

) Olmüczi kanonokká történt kineveztetéséig idejét úgy látszik Bécsben töltötte, s mint egyik munkájának Bécsben, 1570. junius 23-kán kelt censori jóváhagyásából következtetni lehet, nagyobbrészt irodalmi foglalkozás között. Újra visszatért tehát arra a térre, a hol első és legtartósabb sikereit aratta, s a mely lelkének annyi gyönyört, hírvágyó szívének oly sok dicsőséget szerzett, mielőtt hűtlenül elhagyta volna. Ezen munkásságát mint olmüczi kanonok is folytatja. 1573-ban kiadja Paraenesisét és a nagyszombati főtemplomban tartott szent beszédeit. Egyúttal Verancsicslioz czímzett előszavában megígéri, hogy ha a költségeket megbírja, még több művét is sajtó alá fogja adni. Azonban csak egyről tudunk még. mely nyomtatásban megjelent : czíme : Pareneticon ad Transylvanos, qui a Catliolica fide alienati ad Sabellum seu Praxeum, seu Paulum Samosatenum, et ad Arium vei Nestorium, vei Photium degenerarunt. (Hol?) 1581. 4o.2), Munkái tehetséges és gyakorlott íróra vallanak. írásmodora eleven, a vitatkozásokban, az érvelés és czáfolásban kemény és éles, de e mellett meggyőző. A szentírásban rendkívül járatos és misem könnyebb neki, mint innen vett idézetekkel támogatni állítását. Utolsó éveiről, halála idejéről, nem tudunk semmit. Mint olmüczi kanonok, még egyszer felkeresi levelével az esztergomi káptalant, arra kérvén egykori társait, hogy állítsanak ki számára egy írásbeli nyilatkozatot arra nézve, hogy mivel foglalkozott, minő életet folytatott ő Nagyszombatban. Úgy látszik ebből, hogy nem csak keserű visszaemlékezései kisérték el őt új otthonába, hanem a gyanúsítás, a rágalom ') Wenczel G., Thurzó Zsigmond, János, Szaniszló és Ferencz. Bpest, 1878. 32. 1. 2) Lányi, Magyar Egyháztörténelme. II. 399. 1.