Századok – 1895

I. Történeti értekezések - RÁTH GYÖRGY: Két kassai plébános a XVI. században. - IV. közl. 329. o.

336 RÁTH GYÖRGY. felemlíti, a kassaiak Priviczert már két ízben hívták meg iskolamesterül, ki azonban betegsége miatt ez állást el nem foglalhatta. Magát a levélíróját is felszóllították a plébánosi tisztnek elfoglalására, de a nélkül, hogy tűzvész okozta 2000 forintnyi kára bármely részének megtérítését felajánlanák. Majd, áttérve Rueber főkapitány személyére, kiemeli, hogy ez előbb nem volt flacianus és őket, kik Melanchton (Fülöp Corpus doctrinae-jével egyetértenek, védelme alá vette. Most Mentő által félrevezetve Flacius követőjévé vált, megveti a Corpus doctrinae-t és úgy Leuchhammer mestert, mint a lelkipásztorokat annak elvetésére akarja kényszeríteni. Ennélfogva ő — a levél írója — késztetve találta magát a kassaiakat, eperjesieket, kis-szebenieket és lőcseieket irásbelileg meginteni a flacianismustól való ovakodásra. Maga Flacius is úgy kezdte szétszórni a mérget, hogy előbb gyanússá tevé Melanchton munkáját és csak azután kisérlette meg a helyes alap megingatásával újfajta tanait terjeszteni. De bár száz Rueber és ugyanannyi hazug Mentő működnék közre, még sem szabad nekik régi hitvallásokból egy hajszálnyit sem engedni, hanem kötelesek azt állandó szokásuk szerint újból megerősíteni. 0 — Frölich — a főkapitányt figyelmeztette az ámítók kerülésére, nehogy úgy járjon mint János és Vilmos szász fejedelmek, kik Flacius által elcsábítva, vesztüket magok idézték elő. Maga sem tudja, ily szakadással és nézeteltéréssel szemben mit tevő legyen, mert jobban gyűlöli a flacianusokat az ebeknél és a kígyóknál, s belátja a kibékülés lehetetlenségét Krisztus és (Béliái között. Ezért ügyüket istennek ajánlva egyelőre elhatározta magát hogy egy előre várakozót állás foglal el. Ha azonban kényszerítik a fellépésre, minden erejével meg fogja támadni az ellenséget, bár legyen az Achillesnél is vitézebb. Hisz (Rueberre nem az egyház fölötti gondoskodás, hanem a közigazgatás és a hadsereg vezérlete van bízva. Nem szabadna tehát háborítania az üdvözítő dicsőségét hirdető lelki pásztorokat egyházi működésükben. Reméli, hogy Mentő ravasz üzelmei, melyekkel magát a Rueber udvarába becsempészte, végre mégis meghiúsulnak és időközben is az istentelen, léha, állhatatlan és becstelen ember az egész város és ország előtt meg lesz szégyenítve. Hasonló értelemben nyilatkozik a Gogreff által előidézett szomorú állapotokról Szontagh György is, ugyancsak Gaszthoz intézett két levelében, melyeknek egyikét még Kassáról mint iskolaigazgató 1579. november 14-én, másikát pedig innen való eltávozása után Iglóról 1580. junius 14-én irta. Mindenek előtt felhozza, hogy Kassa városa hivatalából való elbocsátása