Századok – 1895

I. Történeti értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Szent István király kanonizácziója. - II. bef. közl. 318. o.

SZENT ISTVÁN KIRÁLY KANONIZÁOZ1ÓJA. MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. IV. Az ellenbizonyitékok bírálata. Tudós történetírónk védi Hartvikot, mint XI-dik századi történetünk számba vehető tanuját a tudatlanság vádja ellen. Hartvik tudatlanságának egyik jele, hogy a szabadosok tizedét (décimas liberorum) gyermektizednek tartotta, és pedig olyannak, mely nem valamely helység vagy major összes gyermekszámából, hanem egyes házaspár tiz élő gyermekéből volt szedhető (Font. I. 41 1.) Már maga ezen értelmezés együgyü felfogásra mutat, midőn ily adószedés szigorúságát hozza fel (tam stricte décimas dare). Az eset nem szigorúság, hanem ritkaság számba megy. Tessék a népszámlálások kimutatásait megtekinteni, találhatni-e nemhogy minden helységben, hanem egész megyékben is ily gyermekszaporaságot. A decimae liberorum, ismételjük, nem gyermektized, hanem szabadosok (nem röghöz kötött szolgák) tizede terményekből, mit Hartvik püspök nem tudott megérteni, habár jövedelméhez tartozott is a tizedszedés. Mit a dézsmás gyerekekről boldogult Rémig a pannonhalmi levéltárnok némi oklevélben olvashatott, azt latin munkánkban mi is érintettük, liol hosszasabban tárgyaltuk az egész kérdést. (Font. I. 210 — 213.) Nem akarjuk azonban kétségbe vonni mindezekkel a tudós levéltárnok jóhiszeműségét. »De mortuis nil nisi bene.« Áttérhetünk most az anakronizmus vádjára, hogy t. i. Hartvik a 992-ben elhúnyt Miskát még az ezredik évben is szerepelteti. Ezen vádat a védelem avval igyekszik enyhíteni, hogy Miska fiát Boleszlót is, ki csakugyan kért koronát á pápától, a Xll-dik század elején irt prágai Kozma Meskónak nevezi. Kozma 1119 és 1122 közt kezdi irni kritikátlan törté-