Századok – 1895
IV. Hivatalos értesítő - Felhívás tagtársak lakhelyére vonatkozólag - 300. o.
MAGYAR TENGERÉSZET AZ ANJOU-KORBAN. 307 ismervén a jádraiak ellenszenvét a velenczeiek iránt, helyesen arra számított, hogy nincsen jobb mód az előbbieket az utóbbiak ellen végkép elkeseríteni és felbőszíteni, mint őket színleg ezekkel azonosítani ; azért a pápához fordult és tőle kieszközölte a felhatalmazást, hogy Jádra, mint velenczei város ellen az egyház végrehajtójaként felléphessen. 1311-ki márczius havában Mladén maga, móriak zsoldosai élén. Jádra elé vonult, míg egyszersmind György testvére a várost almissai hajóival a tenger felől zárlat alá vette; mind a két testvér a várost keményen sanyargatta, bajóit és áruit mint a pápai átok következtében gazdátlanokat elkobozta, kereskedelmét és élelmezését lehetetlenné tette^ és vidékét elpusztította, Mladén számítása teljesen bevált ; a jádraiak haragja nem ellene, hanem Velencze ellen fordult, kinek ezen sanyargatást köszönhették ; a város polgárai fegyvert ragadtak, a fellegvárt megrohanták, a velenczei őrséget lekaszabolták és a helytartót, Morosini Michélét, tanácsosaival börtönbe vetették, honnét azonban ez utóbbi papruhában megszökött ; nemkülönben a jádraiak Mladén atyját, és annak nemsokára bekövetkezett halála után Mladént magát grófukká választották, (ki magát ezentúl » Mladinus, Croatorum banns, Comes Jadrae, Princeps Dalmatiae, et secundus banus Bosniae« nevezte,) és küldöttségett menesztettek Magyarországba a királyhoz, mely hódolatukat felajánlotta, és az előbbi magyar királyok által adományozott kiváltságok megerősítését kérelmezte. Különösen kérelmezték a jádraiak, liogy városuk ne a bán, hanem szabadon választott » Hector«, azaz polgármester birósága alatt álljon. Róbert Károly szívesen vette kérelmüket, és egyúttal irt Giorgio Marino velenczei dogénak, hogy -Jadrát oltalma alá vette, és hogy a köztársaság tartózkodjon minden újabb a város ellen indított merénylettől. A dogé azonban gőgösen válaszolt, miszerint a király Jadrát illetőleg tévesen van értesítve ; és miszerint e város nemcsak a legrégibb időktől fogva Velencze birtokát képezte, de még IV. Béla is elismerte, »quod dominium dictae civitatis ac possessio pertineat ad Venetiarum commune;« azért a köztársaság a hűtelen város lázadását irgalmatlanul le fogja tiporni. Egyúttal a dogé hatalmas hajóhadat küldött Jádra ellen. Giustiniani Belleto parancsnoksága alatt, és egy hirneves spanyol kalandort, Dalmas-t, nagyszámú csapatjával együtt vette zsoldjaiba, ki szintén a hajóhadra szállt, hogy a várost erőszakkal visszafoglalják. Róbert Károly, ki éppen a Csák Mátéval való harczával volt elfoglalva, beért egy erélyes liangú óvással, de háborút nem üzent a köztársaságnak.