Századok – 1895
IV. Hivatalos értesítő - Felhívás tagtársak lakhelyére vonatkozólag - 300. o.
MAGYAR TENGERÉSZET AZ ANJOU-KORBAN. 305 Ítéletének.1 ) és lemondott a nápolyi trónöröklésről, sőt szerencsésebb vetélytársával, Róbert királylyal tovább is jó és barátságos viszonyban maradt. De azért az ügyet későbben se vesztette szem elől, és hosszú, és állhatatos és tapintatos működése annyiban sikert aratott, hogy 25 évvel későbben a nápolyi trónt békés utón egyik fiának, Endrének, biztosíthatta. A szomorú sorsot persze, mely Endrére Nápolyban várt, nem láthatta előre, és nem tehetett róla ; e helyen azonban bele nem vághatunk az események időrendszerinti sorrendjébe és a nápolyi ügyek megbeszélését későbbre kell hagynunk. Térjünk tehát vissza a tulajdonképeni tengerpart viszonyaira, a mennyire ezek a magyar tengeri hatalom helyszíni alapját képviselik. Itt egy hatalmasan kimagasló alak köti le figyelmünket, ki egy ideig majdnem az egész tengervidék ügyeit személyében összepontosítja ; ezen alak Brehiri Mlcicíén gróf\ a többször nevezett Pál bán harmadik fia, és maga is bán. Pál 1311-ben bekövetkezett halála után ezen Mladén, noha a családnak egyik legifjabb tagja, — több nagybátyja és két testvérbátyja, György és Gergely, még életben volt, -— erélyes személyiségénél fogva a család fejévé, és ezzel a part kényurává lett. Mladén igazi typusa a középkori kényurnak, főképpen a szó rossz értelmében, és több tekintetben kortársára, Trencséni Csák Mátéra hasonlít, azon különbséggel, hogy ez a királyi felsőséget nem ismerte el és ellene folyton fellázadt, míg amaz főerejét éppen a király határtalan bizalmában és messze menő elnézésében lelte ; ezen viszony személyes okai már fel lettek említve, és noha Mladén erőszakos kormányzása sok panaszra adott okot, a távollevő király feltétlen bizalmánál fogva azokra nem hallgatott, sőt azokat rágalmazásnak nyilvánította. Mladén nagyravágyó, ravasz, bátor, vakmerő és éleselméjü férfi volt, és bizonyos határig a király hű embere -, mint bán főtörekvése odairányult, hogy a királyi hatalmat a partvárosokban megerősítse, sőt korlatlanná tegye ; de ebbeni eljárása oly dölyfös, kíméletlen, erőszakos és durva volt, hogy végre az ügynek többet ártott, mint használt, sőt e városokat a királytól elidegenítette és az ellentáborba hajtotta; míg egyszersmind zsarnok kegyetlensége és kéjenczsége által a kedélyeket maga ellen fellázította. De az általa birt sziklavárakban, mint Clissa, Ostrovicza, Scardona, sat., és ') Akkor V. Kelemen ült a pápai trónon, ki 1309-ben a franczia király kedvéért székhelyét Kómából Avignonba tette át
