Századok – 1895

I. Történeti értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Emlékbeszéd Salamon Ferencz fölött 1. o.

24 SZILÁGYI SÁNDOR. Ferenczet padjából s két vesszó'ütést méretett reá. Salamon soha sem tudta elfeledni ezt a méltatlanul reámért büntetést és még utolsó éveiben is említette nekem. Egy átalában Salamon a kitüntetések s még az ösztöndíjak iránt is, melyre pedig nagy szüksége volt, nem sokat érdeklődött. Szerepelni pedig nagy közönség előtt épen nem volt hajlandó. Erre is egy igen frappans példával szolgálhatok. Novicius deák korunkban a görög nyelvből pályázat volt kitűzve. Mi tudtuk, hogy Ferencz sokat foglalkozik a görög classikusokkal s kértük, hogy jelentse be magát Incze professornál mint pályázó. Sok unszolás után be is jelentette magát. Versenytársa nem akadt, mert tudták, hogy ő jó grekista, tehát bizonyos volt, hogy ő fogja elnyerni a 30 forint pályadíjt. De Ferencz, a mikor elérkezett a vizsga órája s a professorok is már az Auditóriumba összegyűlve voltak, pályázni absolute nem akart. Ekkor barátai, mondhatni erőszakkal vezették be a tanterembe s maijuk a tanárok is jóizüen nevettek a jeleneten. Homér Iliádjának első könyvéből kérdezték ki s Ferencz még könyvnélkül is elmondta a szebb helyeket s nagy dicsérettel rakta zsebre a 30 frt pályadíjt. Hanem nagyon csalatkoznék a ki ezek után - alamont minden ambíciótól ment fiatal embernek Ítélné. Ellenkezőleg minden igyekezete arra irányult, hogy tisztán lássa a dolgok miben létét s hogy a tiszta igazságot kutassa mindenben. A főiskola könyvtárában a hazai s külföldi szépirodalmi s tudományos könyvekből, folyóiratokból nagy gyűjteményünk volt, s rendesen Salamon figyelmeztetett, hogy mit olvassunk s mit jegyezzünk meg. A politikai nézetekben is az ő kritikája volt a döntő s habár túlságosan sem Széchenyi, sem Kossuth, sem Deák iránt nem lelke sedett, a szabadelvűbb irányzatnak volt minden baráti körben a szószóllója. A geographia igen kedvelt tárgy volt előtte, minduntalan vágyott utazni s világot látni, tudta Berangertól, hogy »voir c'est avoir« s mikor a »tengerre magyar« jelszó felhangzott ő és Hegedűs Ferencz egészen gyalogosan útnak indultak, hogy a nyári vakátió alatt Fiumét meglátogassák. El is mentek Zomborig, de ott Hegedűs megbetegedett s csak sok vesződés után jöhettek vissza Enyedre, későn mikor a tanév már megkezdődött volt. Utjok alatt legtöbbnyire papoknál voltak szálva, mert pénz dolgában szűkön voltak. Második novicius deák korában meghívták nevelőnek a br Kemény Simonné házához s ott volt alkalma megismerkedni Erdély legkitűnőbb embereivel. A 48-as években Kolosvárt csatlakozott a legnagyobb részt enyedi deákokból alakult 11-dik dicső honvéd zászlóaljhoz, résztvett kisebbnagyobb csatákban, melyekről ő maga írt néhány epizodot a »Nemzet' tárczájába, Kolosvár elvesztése után Csúcsához vonult vissza s csak azután, hogy Bem Kolosvárt visszafoglalta mehetett Halamon is vissza, Kolosvárra. ... a kórházba, mert amint Csúcsánál az ágyura fel akart ülni elesett s a kerék átment az egyik lába fején. Ezért a téli hadjáratban nem vehetett részt. A muszkák bejövetelekor 1849 juliusban már mint hadnagy Borgóprundnál szerepel. Aztán a világosi katasztrófa után N.-Váradra menekült, hol egy zsidóháznál egy siketnéma fiút tanit beszélni. Innen később B.-Pestre ment. A többit ti jobban tudhatjátok mint szemtanuk. II. Bodor Lajos levele. Salamon Ferencz 1850-ben jött Nagyváradra a hol mintegy másfél évet töltött. Egy borús délután lépett a »Váralja« nevű városrész egyik házába. Egyik alszárán t. i. valami eltévedt kartácsdarabtól, csontig hatoló sebje