Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Illicini Péter. I. és II. bef. közl. - 239. o.

240 KOLLÁNYI FERENCZ. is igen akartak hitelt adni a közszájon forgó szóbeszédnek ; hisz akkor sem tartozott a ritkaságok közé, hogy valakit ártatlanéi] gyanúsítottak, hogy valakinek jó hírnevét nyilvánosan meghurczolták, az meg éppen mindennapi dolog volt, hogy valamelyik hatalmasabb úr a képzelt jogtalanságot vagy sérelmet, a, legrövidebb úton, az erősebb jogával élve torolta meg. Ámde ezek a híresztelések már nagyon sokáig tartottak. Ha volt is eközben szünetelés, egy idő múlva újból forgalomba jöttek, hol megtoldva, hol felczifrázva, de rendesen egy »hiteles forrásból vett értesüléssel« támogatva ; úgy hogy már a kanonok legjobb emberei is kezdtek felhagyni a reménységgel, hogy teljesen rehabilitálhassa magát. Végre az egész ügy, egy az 1566. évben tartott országgyűlési határozat alakjában, a nyilvánosság elé került. A Karok és Rendek hosszabb okadatolás mellett kimondották, hogy a primas Illicini Péter esztergomi kanonokot, szent-tamási prépostot, haladéktalanul fossza meg összes javadalmaitól és egyházmegyéjéből űzze ki. Az Ítélet végrehajtatván, Illicini elhagyta az országot, s az emberek csakhamar napirendre tértek az eset felett, mely oly érdekes bo.tránynyá nőtte ki magát. Illicini is hallgatott, úgy látszott megnyugodott mostoha •sorsában, s békésen viseli az őt oly keményen sújtó büntetés következményeit. Egyszerre azonban megszólal. 1573. január 12-én sajtó alá adja azon beszédjeit, amelyeket tizenöt évvel előbb a nagyszombati zsinaton a főszékesegyházban elmondott, és a Verancsics prímásnak ajánlott könyv előszavában sok keserűséggel és még több önérzettel egyedül ellenségeit okozza a történtekért, Tüdőn 20 évvel ezelőtt — irja az előszóban — az esztergomi káptalan tagjává lettem, legjobb tehetségem szerint igyekeztem úgy érsekemet mint az ő egyházát az eretnekek gonoszsága és támadásai ellen megvédelmezni : tanítva, prédikálva, az ifjúságot nevelve, magánkörökben és nyilvánosan tárgyalva a hit czikkelyeit, sőt tollammal is szolgálva ez ügyet, amint azt Magyarországon mindenki tudja és tudod te magad is (Verancsics), aki nem egyszer jelen voltál és saját szemeiddel láthattad fáradozásaimat. Es ha az idők gonoszsága az én éjjelezéseimnek, átvirrasztott éjszakáimnak gyümölcsét,, az én munkálkodásomat meg nem akasztja, vagy inkább tönkre nem teszi, bizonyosra veszem, hogy ez egyházadnak rendkívüli előnyére szolgált volna. Azonban bármit míveltek ellenem ellenségeim, akik igazságosak akarnak lenni, kénytelenek beismerni, hogy én nem