Századok – 1895

I. Történeti értekezések - RÁTH GYÖRGY: Két kassai plébános a XVI. században. - III. közl. 227. o.

232 RATH GYÖRGY. mert vádlója, ki külömben néhány év múlva szintén Kassára került, ez időben kegyuraival együtt a flacianus párthoz szegődött. Jóllehet a fennebbiek szerint Gogreff alsó-ausztriai alkalmazása alatt nem állott Rueberrel közvetlen függési viszonyban, mindazonáltal a később fennforgó körülményekhői következtethető, hogy köztük már ekkor személyes összeköttetésnek kellett léteznie, sőt hogy valószínűleg emez intézte a plébánost kereső kassai tanács figyelmét a kedve szerinti papra. E helyen vegyük szemügyre a híres hadvezérnek, és a magyarországi lutheránusok állandó pártfogójának életpályáját, a melyben az ausztriai protestáns mozgalmak is szerepelnek. Ebben fogjuk nyitját találni ama némileg változékony egyházi politikának, melyet a kérdéses időszak alatt hazánkban főkapitányi kerületében követett. O mint előkelő alsó-ausztriai család ivadéka 1529 körül születvén, pixendorfi és grafenwerthi ősi birtokai nyomán, melyeknek neveit nemesi praedikatumúl használta, maga is az Ennsen inneni tartományi gyűlés lovagi kúriájának tagja volt, Tanulmányait Bécsben kezdte meg, de csak hamar abban hagyta, s már kora ifjúságában a katonai pályára lépett. Előbb V. Károly császár uralkodása alatt Olasz- és (Spanyolországban, majd ennek fia, Fülöp spanyol király szolgálatában Erancziaországban és Német-Alföldön harczolt, Utóbb Ferdinand császár udvarához rendelte, és testőrségénél kapitányi ranggal ruházta fel. A java korban levő katonát nem elégítette ki nyugalmas új állása. Kikívánkozván a harcztérre, Magyarországba küldetett, s pedig elsőbben Győrbe, mint az ott állomásozó német lovasság kapitánya. Nem sokára rá a Szepességben állomásozó katonasághoz ezredesi minőségben tétetett át olykép, hogy egyszersmind a győri lovasok kapitányául megmaradjon. Midőn pedig Schwendi Lázár főkapitány az országból eltávozott, ő reá hízta a felső-magyarországi seregek vezérletét, a mely intézkedését azután Miksa király helyben hagyta. E nagyfontosságú állásában szerzett érdemei elismeréseid a jeles katona az 1572-ik országgyűlésen honfiúsíttatott, továbbá bárói rangot nyert, és Sárosmegye főispánjává kineveztetett. A protestantismushoz rajongásig ragaszkodó hadvezér személyében a hősi természet mély vallásossággal párosult. Hitsorsosai és vallása érdekében folyton tetemes anyagi áldozatokat hozott. Saját költségén építtetett Alsó-Ausztriában és Magyarországban templomokat, továbbá a lelkészi vagy tanári