Századok – 1895

I. Történeti értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Szent István király kanonizácziója. - közl. I. 218. o.

224 MÁTYÁS FLÓRIÁN. ellen elbeszélését szent István szentté avatásáról.« Idézi azután III. Jenő pápa általunk is ismeretes nyilatkozatát az 1152-diki bullából, bol a pápa a szentszék tekintélyére hivatkozva, a zsinati tárgyalást mellőzhetőnek mondja. Ezt ugyan a pápa a jövőre érti, a t. értekező pedig a múltra is kiterjeszti és példákkal igyekezik ezen nézetét igazolni. Idézzük a tudós szerző ellenbizonyítékait egész terjedelmökben. »Lambertini biboros — később a híres XIV-dik Benedek pápa — tudvalevőleg négy vagy öt folio kötetet irt »De servorum Dei beatificatione.« M. Florianus, a ki Hartvik müvét ép úgy későbbkorinak tartja mint Karácsonyi úr, abból kivett eseteket, melyek az ő felfogásának, liogy a szentté avatás a XI. században csak zsinaton történhetett, kedveztek s abból azt a következtetést vonta, hogy szent István kanonizácziója zsinaton nem történvén, a mit Hartvik a pápai szentszék előleges beleegyezéséről mond, csak egy későbbi iró anacbronismusa lehet. Karácsonyi úr úgy látszik ezzel beérte, fölöslegesnek tartotta, hogy Lambertini müvét magát felüsse, mert lm ezt teszi a Liber I. caput 8-ban sok esetet talált volna a XL, XII. századból, a melyben a pápák zsinaton kívül is kanonizáltak. »így liogy egy-két példát említsek, II. Sándor (1064.) útban a mantuai zsinatra Milanóban Ariáld vértanút a szentek közé iktatta; II. Incze 38 nappal a pizaizsinat előtt kanonizálta szent Hugót (1153.) ; Heribert kölni érseket pedig maga VII. Gergely »annuente Domini auctoritate apostolica, no Iiis divinitus tradita« — »Isten akaratjából, az úr által rábízott apostoli hatalmánál fogva« iktatta a szentek sorába, »miután életrajzából szentségéről meggyőződött.« (Migne, Patrologia latina 148.. 658.) Maga Karácsonyi is idézi. (A levél korára nézve : (Lacomblet, Niederrheinisches Lrkundenbucb I. 145.) »Azt hiszem ennyi elég annak kimutatására, hogy a pápai beavatkozás valami kanonizáczióba zsinat nélkül, nem oly anachronismus, melyet csak a XI. századon messze túl eső »kései író. a ki már hallomásból, vagy egykorúak elbeszéléséből sem meríthetett« hozhatna fel.« »Azonban ne következtessünk Hartvikból többet, mint a mennyi benne van. 0 nem mondja, hogy VII. Gergely szentté avatta Istvánt, hanem — azt rendelte el, a kik Magyarországot szóval, tettel (praedicatione, institutione) a keresztény hitre térítették : azokat tiszteljék szent gyanánt ; a mi alkalmasint a magyarok kérelmére történt. Még általánosabb intézkedés ez. mint a mikor IX. Benedek (1041.) szent Simeon remete szentsége ügyében írta: »ha úgy tündököl csodák által.