Századok – 1895

I. Történeti értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Szent István király kanonizácziója. - közl. I. 218. o.

SZENT ISTVÁN KIRÁLY KANONIZÁCZIÓJA. ELSŐ KÖZLEMÉNY. Elénk vita tárgya napjainkban a mód, a mely szerint István királyunk 1083-ban szentté avattatott. Hírneves történetíró pápai rendeletre történtnek állítja a szent férfiú tetemei ünnepies áthelyezését, s makacsul védi álláspontját a csupán csak népies eljárást vitatok ellenében. Mivel pedig mi ezen szentté avatást 10 év előtt megjelent latin munkánkban népies kanonizácziónak neveztük, és ma is annak tartjuk, kötelezve érezzük magunkat meggyőződésünk védelmére részt venni a vitában. I. Előzmények. Nagy megtiszteltetésben részesítek mindig a keresztények szentség hírében elhányt társaikat — oltárra emelék tetemeiket, s közbenjárásért folyamodának hozzájok óhajtott czéljaik könnyebb elérhetése végett. Szentté avatásnak nevezek pedig az eljárást, mellyel a tetemek áthelyezését vagy felmagaszfalását eszközölték. Mindez ünnepies szertartással történt, melyet egyházi és világi hatóságok rendeztek, olykor a pápával élőkön, többször a nélkül. írott emlékek tanúskodnak ezen ünnepi tényekről, vagy az ereklyék közé helyezett ólomtáblákon, pergament szeleteken, vagy könyvbeli feljegyzésekben és templomfalakon. Népiesnek nevezhető ezen eljárás még akkor is, lia .*iz áthelyezést pápa rendezte, mert ha maradt is írott emlék felőle, az csak történeti följegyzés, nem mindenkit kötelező végzés számba ment. így 1. Páskális pápa (818.) maga beszéli el,, mikép jelent meg neki szent Cecilia szűz és mutatta meg. hol fekszik romlatlan teste a katakombában, még más öt vértanú tetemeivel együtt.1) 0 Lásd »Élet a halál után« czimű könyvünk 10—11. lapjain.