Századok – 1895

IV. Hivatalos értesítő - A. M. T. Életrajzok költségvetése 1895-re 204. o.

MACRYAR TENGERÉSZET AZ ANJOU-KORKAN. 21 1 (Erzsébet, IV. Róla leányának, fia), Vmezei cseh király (IÁ'. Béla Anna leányának unokája) mint kis-unokája, és végre Róbert Károly, kinek leszármazása már felemlíttetett. Ez utóbbinak, kit az ország déli része mint királyt elismert, most ugyan legtöbb kilátása lett volna az általános elismerésre; de épen a túlnagy buzgalom, melyet a Szentszék Róbert Károly érdekében kifejtett, ártott ügyének a magyaroknál. A főurak féltették választási joguk szabadságát Róma beavatkozásával szemben — »ne regni liberi libertatém amitterentin susceptione per ecclesiam dati Regis«,mondja Thúróczy— s nagyszámú küldöttség ment Csehországba, mely Venczelt a magyar koronával megkínálja. A cseh király nem fogadta el ugyan, de fiát III. Endre leányának, Erzsébetnek jegyesét ajánlotta királynak a magyaroknak, kik bele is nyugodtak a cserébe és a királyfit azonnal magukkal hozták Magyarországba, hol Székesfehérvártt János kalocsai érsek által megkoronáztatott. Magyarországnak most már két királya volt; természetes, hogy ezen visszás helyzet polgárháborúra vezetett, mely eleinte Venczelnek kedvezett. A pápa hiába vetette latba az egyház egész tekintélyét védencze érdekében; hiába küldte Miklós ostiai bibornokot mint legátust Magyarországba, hogy a főpapokat Róbert Károly ügyének megnyerje; a magyarok nagyon rosszul fogadták a bibornokot, kinek még az élete is veszélyben forgott, úgy, hogy menekülnie kellett ; és mikor a pápa Venczel királyt Rómába idézte, hogy ott a közötte és Róbert Károly között fennálló viszályt a Szentszék döntésére bízza, Venczel megtagadta az engedelmességet. Az egyház roppant befolyása tehát elégtelennek bizonyult Róbert Károlyt tényleg a trónra juttatni; a magyar nemzet nagyobb része ellene volt; személyes tulajdonságai nem lehettek döntő befolyással, mert még gyermek volt; és mégis egy pár évi harcz után ő diadalmaskodott végre, nemcsak Venczel felett, de még. mikor ez utóbbi már lemondott volt, a helyébe választott bajor Ottó király felett is. A több éves polgárháború egyes mozzanatait itt mellőznünk kell. minthogy nem tartoznak tárgyunkhoz ; de kell, hogy külön kiemeljük a sarkalatos pontot, melynek Róbert Károly vetélytársai feletti fölényét és végleges diadalmát. nemkülönben a magyar trón ezefifúli háborítlan birtokát köszönte ; e sarkalatos pontot azon körülmény képezi, hogy Róbert Károly a tengerpart e's a tenyermellék birtokában volt. és onnét merítette az apadhat!an segéd forrásokat, melyek ügyéi győzelemre vitték. Ezen körülményből tisztán felismerhető a tenger közvetlen és döntő befolyása Magyarország sorsának alakulására. Hogy ezen befolyás