Századok – 1895

I. Történeti értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Emlékbeszéd Salamon Ferencz fölött 1. o.

EMLÉKBESZÉD SALAMON FERENCZ FÖLÖTT. 15] politikai szélsőségek ellen, a mennyire csak Kemény engedte, felvette a harczot. Mint politikai írónak értékét akkor jobbadán csak a Deák-párt vezérférfiai s a Napló köre ismerték, mert ő név nélkül adta ki czikkeit, nem mintha a felelősségtől félt volna, hanem elvből. Ugy volt meggyőződve, hogy névtelenség nélkül lehet ugyan egy-két független író. de független hírlap nem. mert a pártfegyelem a legfiiggetlenebb gondolkodású embert is feszélyezi. A kormányra került Deák-párt fel is akaAa használni ezt a kitűnő munkaerőt : a márcz. 7-iki minisztertanács a hivatalos lap szerkesztőjévé nevezte ki. hol kitűnően értékesítette irodalmi tapasztalatait, de pártállást nem foglalhatott el s a politikai kérdésekhez nem szólhatott. Salamon hálával fogadta a kinevezést, s a lap is azonnal meg is indúlt. de ő annyival kevésbbé tudott belenyugodni, hogy a politikai küzdelmeket összedugott kézzel szemlélje, mert az ellenzék a kiegyezés ellen agitált, a jobboldali sajtó pedig megvédésére szervezetlennek mutatkozott. A Deák-párt legkitűnőbb tollforgatói, kiknek eddig a Pesti Napló volt az organuma, már nagy ritkán, vagy épen nem írtak a lapokba, a félhivatalos lapok pedig sem tekintélylyel. sem befolyással nem bírtak a közönségre — mert tudva volt, hogy a pártfegyelem az önálló egyéni vélemény szabad kifejezését elnyomta. Nem ilyen sajtóviszonyokról álmodott Salamon egy független felelős kormány idejére. Még jól belé sem melegedett a szerkesztői székbe, s már is a sajtóügy reformálásán törte fejét. Terjedelmes és kimerítő emlékiratot készített »a sajtóügy rendezéséről« s az első delegationalis ülésszak alkalmával beadta Andrássynak, s külön írt Lónyainak, Csengerynek (1867. szept. 6.) Az volt a terve, hogy a kormány hagyjon fel egyes lapok subventionálásával, e helyett maga a Deák-párt teremtsen egy olyan pártorganumot. mely részvényekre alapítva, anyagi függetlensége által szellemi függetlenségét is biztosítsa. Nem lett belőle semmi. Egy év múlva (1868. jul.) külön magának Eötvösnek adott be egy emlékiratot a hivatalos lapnak reformálása ügyében s ez úton sikerült lényeges módosításokat keresz-