Századok – 1895

III. Tárcza - Önálló czikkek - Tagányi K. A Balassa névről 179. o.

TARCZA. 179 A BALASSA NÉVRŐL. Irodalomtörténészeink a nagy Balassa Bálint neve fölött meghasonlottak. Egy részük Balassa-nak. a másik rész meg — s első sorban Beöthy Zsolt —• Balassi-nak írja. Attól tartok, hogy a Balassi név ilyen nagy tekintély pártfogása alatt csakhamar ki fogja szorítani a Balassa alakot, pedig ennek tán nagyobb jogosúltsága volna. A. költő maga, Balassának, »Balassy«-nak is írta magát, ebből tehát az egyik név rovására sem lehet következtetni. De mindjárt tisztábban áll előttünk a kérdés akkor, lia magát a Balassa nevet igyekezünk megérteni. Ebben pedig semmi nehézség sincs, mert e név nem áll egymagában s az oklevelekben, összeírásokban gyakran találkozunk annak analógiáival : a Miklóssá, Jánossá, Tamássa, Akossa, Andrássá stb. alakokkal, nemesek és parasztoknál egyaránt. Itt tehát a magyar nyelvnek egy sajátos névképzésével van dolgunk, mely az »s«-sel végződő keresztnevekhez ragasztott »-sa« (helyesebben tán csak »-a«) képzővel új tulajdonnevet alkot. Ez a sa (vagy a) képző pedig kétségkívül nem jelenthet mást, mint azt, liogy = fia. Ezt érezzük ki az összes szóalakokból. De okleveleinkből is jól tudjuk, hogy régi családaink vezetéknevük gyanánt, általában az apának vagy ősapának nevét használták még a XIV. században is a latin : filius vagy filii Blasii, Nicolai stb. kitétellel. Ebből lettek tehát a Balassák : a Balásfiakból, a Miklóssák : a Miklós-fiakból stb. De ugyanez a magyarázat kell, hogy álljon a »Balassy«, Miklóssy. Tamássy. Andrássy családnevekre is. Ezek is mind: filii Blasii, Nicolai, Thomae, Andreae, az illető családos neve után. A Balassa név tehát épp olyan helyes mint a »Balassy«, de ez utóbbit alighanem Balássy-mxk s nem rövidesen Balassi-mik kell írnunk. TALÁNYI K. ÉRTEKEZÉSEK ISKOLAI PROGRAMMOKBAN. II. Hlatky József »RÉSZLET KÖRMÖCZBÁNYA VAROS PROTESTÁNS GYMNASIUMÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL« czímmel (a körmöczbányai m. kir. állami főreáliskola XXIV. évi értesítőjében) fölötte érdekes adatokat közöl Körmöczbánya XVII. századbeli iskolaügyi múltjából. A szerzőnek szándéka megírni a város egész tanügyi történetét, s e szándék teljesültét annál melegebben kivánjuk, minél jobban meg vagyunk győződve az ilyen munkák kiváló becséről s a vállalkozó férfiú rátermettségéről. A magyar műveltség történetének alig van nagyobb hézaga, mint, az oktatásügy folyamát illetőleg 12*