Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Zdekauer; Lodovico. Lo studio di Siena del rinascimento. Ism. Á. A. 167. o.

168 TÖRTÉNETI IRODALOM. Tudományos alapon először Denifle tárgyalta a sienai egyetem történetét a középkori egyetemek történetéről szóló alapvető munkájában. Denifle az egyetem történetét egész 1400-ig vezette le, visszamenve annak legelső nyomaira a XIII. század első felére. Denifle a XV. századdal már nem foglalkozik, a mint egyáltalán sokkal kevesebb gondot fordit egyetemünk belső viszonyaira, mint inkább történetének kül mozzanataira. E hiány pótlására, továbbvinni az egyetem történetét egész a XVI. századig s annak belszervezetát főleg a renaissance idejében megvilágítani, e feladat megoldására vállalkozott Zdekauer. Előttünk fekvő munkája foglalatját képezi azon fölolvasásoknak, melyeket 1893. elején az accademia dei Kozzi meghívására tartott. A sienai egyetem renaissance kora 1321-ben kezdődik. A nevezett évben a bolognai egyetem tanárainak és tanulóinak egy része elhagyta Bolognát. Okot erre egy tanuló kivégeztetése adott, ki egy leányt elcsábított. A kivándoroltak Imolába vonultak, hol őket Siena város követei találták, kik a város nevében meghívták őket, hogy jönnének a sienai egyetemre. Az Imolában összegyűltek a meghívást elfogadták s legnagyobb részt át is mentek Sienába. Az átköltözött ifjúság megtartotta a bolognai szokásokat, így a két részre oszlást a citramontanok és ultramontanok részére. A város cs az átköltözöttek között külön szerződés köttetett; az orvosi fakultás a város részéről külön segélyben részesült, a tanárok fizetését külön, az egyesekkel kötött szerződések határozták meg, Es hogy mily becsben állottak a scholaresek a városi tanács előtt, mutatja, hogy még az évben (1321) kettő közölök Messer Duccio dei (fherardini és M. Pietro di Borgogna, mint a város követei szerepelnek Kómában, a pápai udvarnál. Azonban pár évvel rá hanyatlani kezdett a sienai egyetem csillaga. Két körülmény okozta azt, az egyik, hogy Bologna mindent elkövetett, hogy az elköltözőiteket ismét visszahozza, a mi tényleg sikerült is neki már 1324 körűi; a másik a florenczi egyetem alakulása, mely 1348-ban véglegesen megalakult. Dino del Farbo az Avicennas második kánonjához írt kommentárját 1325-ben azzal végzi, hogy visszatér Florenczhe »propter studii divisionem et annichilationem.« Ez azonban kissé túlzott állítás ; mert a sienai egyetem ez idő szerint nem szűnt meg, ámbátor óriási küzdelmekbe került, hogy magát fönntarthassa. Hogy az egyetem tovább működött, s hogy 1325 után is még hires tanerői voltak, arról meggyőz minket egy pillantás az akkori tanárok neveire. Federigo