Századok – 1895

I. Történeti értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Emlékbeszéd Salamon Ferencz fölött 1. o.

12 SZILÁGYI SÁNDOR. # « orvosolni akarta a maga módja szerint. Egyes kérdéseket adott fel magának s azokra kereste a feleletet. Az első kérdés Zrínyi a költő s annak eposa volt. De hogy a költőt és eposát megérthesse, ismernie kellett a történeti forrásokat, melyekhői a költő eposa históriai részét merítette s a kort, melyben írta. Neki feküdt az anyaggyűjtésnek, helyszíni tanulmányoknak, tudván, hogy a milieu ismerése az adatok sok problémáját érthetővé teszi. Ezen a hídon ment át előbb a történeti kutatások s azután a történetírás terére, az előiskolát, mint maga is bevallja, aesthetikai és kritikai dolgozatai képezték, bevezetők, legjobb gyakorlatok történeti munkáihoz : megtanították a hamisat a valótól megkülönböztetni, keresni a lélektani motívumokat s nem mondani többet vagy kevesebbet, mint a mit igazságos ítéletnek tart. Ez első lépést követte a második s a műkritikus történetíróvá lett. Kiszorítván a politika a Naplóból az irodalmi rovatot, ez menedéket talált a Csengery által alapított Budapesti Szemlében, melynek Salamon állandó munkatársa s referense volt. A véletlen úgy hozta magával, hogy egy pár a hódoltságra vonatkozó monographia és okiratgyűjtemény csaknem egy időben látott világot: Csengery ezeket Salamonnak adta át ismertetés végett. Soha nem állott kritikus nehezebb problémával szemben : mert a hódoltságról még a történetírók sem tudtak semmit — Salamon pedig per excellentiam történeti kérdésekkel még eddig nem foglalkozott. Hát kezdje el a legnehezebb dió feltörésével — ezt kívánta tőle Csengery. De Csengery ismerte Salamont s épen ezért bizta rá. Akármennyit olvasta is ez okmányokat, azoknak sem összefüggésével, sem értelmével nem tudott tisztába jönni — hanem tisztába jött azzal, hogy csak akkor fogja azokat megérteni, lia megismerkedik a régi török és magyar institutiókkal. Hozzá fogott hát ezek megtanulásához: kezdte a Corpus Jurison, Hammer munkáin, Zinkeisenen s egész sereg más írón — de legtöbb hasznát Muregia d'Ohssonnak vette. S mikor mindennel, a mit tudni akart, tisztába jött, nem kritikát, hanem tanulmányt írt a Szemlének a Hódoltság történetéről, mely