Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Hunfalvy Pál. Az oláhok története. I. II. Ism. Moldován Gergely. 155. o.

163 TÖRTÉNETI IRODALOM. Tudom, hogy a fiatal nemzetek, épp úgy mint a gyermekek, szeretik a mesét ; a serdülő ifjú nehezen válik meg ÍF-gyermekkor tündérmeséitől ; tudom, hogy a románság a dácziai eredetűségről, a római légióktól való egyenes leszármazásról nehezen tud lemondani, mert általa mai egész politikájának alapját rendíti meg, nemzeti ideálját töri össze és aspiráczióit semmisíti meg, — de ha e nemzet férfikort óhajt elérni, a tör- • ténettudományban komoly művelő, számottevő akar lenni és a nép múltját az igazság alapjaira akarja fektetni, akkor gyermekkori tévedéseiről, ábrándjairól le kell mondania, s beál— lania azon nemzetek sorába, a melyek nem a hamis alapokrafektetett múltra támaszkodva követeltek maguknak előnyt és építették fel jövőjüket; a melyek nem a fényes nagy rokonság léha hirdetésével biztosították percznyileg a nemzetek rokonszenvét, hanem a melyek az igazság szolgálatában kitartó, becsületes munkával ők maguk szereztek maguknak hírt ésnevet és tettek az emberiségnek szolgálatokat. Ámbár igaz. hogy Xenopol munkája a román Akadémia 1893. márczius 25-iki (ó-naptár) ülésében erős kritikában részesült, hogy Hasdeu és Maniu másodrangú kompilácziónak, felületesnek nevezték ; hogy szerzőjének szemére vetették, miszerint a magyar kutatások eredményét nem ismeri s forrástanulmányai nincsenek, azért a román történetírás a román nép és nyelv dácziai tételét megbolygathatatlannak tartja. A kötött marsruta -a komolyság, a tudomány rovására esik. Hunfalvy »Oláhok története« számára a józanság, a komoly törekvés, a teljesen még ki nem aludt igazságszeretet utat fog törni a román felfogásban is, ha ma még nem, holnap annál biztosabban, mert ez nem az a könyv, a melynek tételeit prókátori nyelveskedéssel, csűrés-csavarással meg lehessen dönteni ; a józan kritika e könyv adataival szemben nem nyelveskedést, hanem ellenadatokat követel s a míg ezeket az ellenadatokat a román világ közrendelkezésre nem bocsátja, addig a Hunfalvy felfogása a román nép és nyelv balkáni eredetűségét illetőleg igazságnak marad. A tudományban nem lehet irányadó, hogy vájjon annak igazságai ártanak-e, liasználnak-e a most dulakodó politikai pártoknak, egyes pártárnyalatok aspiráczióinak ; — a ki a ma viaskodó politikai pártok szempontjából vizsgálja meg a nemzetek eredetét, a nyelv alakulásának egyes fázisait, az ezer, két ezer év előtti történeteket,_ komoly ember számba nem mehet. Thunmanntól (1774.) Roessler Róbertig (1871.) a. Balkánból felfelé való vonulását Magyarország felé a románságnak több tudós bizonyította. Roessler (Romaenische Studien.