Századok – 1895

I. Történeti értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Emlékbeszéd Salamon Ferencz fölött 1. o.

16 SZILÁGYI SÁNDOR. # azt hirdette, hogy az ízlés »kapcsolatban áll az erkölcscsel s helyes gondolkozással.« Példát akart árra adni — mint Lessing — hogy a szépirodalomban műgonddal és szorgalommal is lehet eredményt elérni s titokban egy a Vasárnapi Újság által kitűzött pályadijra egy elbeszélléssel (Csak lassan a testtel) versenyzett — s mindnyájunk meglepetésére a pályadijat el is nyerte. Épen ezért az a kis irói kör, melyet ő Pákh körének nevez, a jó ízlés és magyar józan ész őre is kivánt lenni. Ez a kör, melynek a rövid életű »Szépirodalmi Lapok«-on kivűl 1857-ig a »Budapesti Közlöny« s ettől fogva a »Pesti Napló« volt az organuma, nagyon fontos missziót teljesített. Ebben a missióban kiváló volt a Salamon szerepe, ki mint az irodalom s a magyar színpad recensense, programinjához végig hű maradt. Egyfelől analysálta Arany költészetét, epikai alkotásait, kimutatta Petőfy azon sajátságait,, melyek ezt a világirodalom első rangú lyrikusai közé emelik, őszinte melegséggel méltányolta Eötvös verseit s emelte ki a »Búcsű,« a »Vár és kunyhó« által ébresztett hatást — másfelől pedig erős satyrai éllel ostorozta azt a léhaságot s eszmeszegénységet, mely néhány fiatal költő s regényiró művében jelentkezett. Nem volt ez kellemes feladat, mert »az igazságos részrehajlatlanság nehezebb mint a részrehajlás.« Ezen hét évi időközben megjelent birálatai s tanulmányai Salamonnak azon kor irodalmának hű képét tárják fel. Nagy érdekek előmozdítására szolgáltak azok.; mert bennök eszméket, ismereteket s helyes nézeteket tanult a magyar, ki a politikai térről egészen leszorítva, szellemi táplálékát és üdülését csak olvasmányaiban találhatta fel. A rettegett és sokszor megtámadott műkritikus dolgozatainak nem értékét, hanem tekintélyét nevelte az, hogy a Pesti Naplóban jelentek meg : mert e lap a nemzetnek hallgatagul elismert vezére, irányadója volt. Nagy súlylyal birt az. mit e lap irt, s még nagyobb súlylyal, amit elhallgatott. Nem tárgyalhatván a belügyi, a közigazgatási kérdéseket, azokhoz.