Századok – 1895

I. Történeti értekezések - RÁTH GYÖRGY: Két kassai plébános a XVI. században. - II. közl. 119. o.

KÉT KASSAI PLÉBÁNOS A XVI. SZÁZADBAN. 1 25-ellen, kereszteltessék meg a kellő módon. Továbbá a liivők s különösen a magyarok intessenek az urvacsorában való gyakorabbi részesülésre, s esetleg ezt megelőzőleg az egyéni absolutio kérésére. Ez a szentség a város bármily nemzetiségű egészséges lakosára nézve ne magánházakban, vagy a templom valamely szögletén avagy más helyén, hanem a főoltár előtt szolgáltassák ki. Egy és ugyanazon helynek ilykép igénybevételével fogja mindenki tanúsítani, hogy egyházuknak tagja és az üdvös egyetértést szereti. Ugyanazon okból rendeli el a tanács, hogy a jegyesek a templomban 15 nappal az összekelés előtt hirdettessenek ki, és hasonlóképen sehol másutt mint a nagy oltár előtt eskettessenek. A menyasszonyok és a gyermekágyas nők a kellő időben s szokott módon vezettessenek be a templomba. Végül a tanács tagjai s a nép-szószóló jó példával járjanak elől a prédikácziók pontos látogatásában.1) Ezen utasításban a fehér ingnek az egyházi szertartásoknál való viseléséről többé semmi emlités sem történik, miután e szokás előzőleg megszüntettetvén, Frölich az egyházi öltönyt már 1569-ik évi junius hava 29-kén első izben letette, a mely körülmény oly fontosnak találtatott, hogy a tanács ülési jegyzőkönyvében azon kelet alatt meg lett örökítve. Jóllehet e szerint Fröhlich úgy a katonai parancsnokság, mint a világi elöljáróság támogatásában részesült: mind inkább arra a meggyőződésre jutott, hogy a fennforgó éles elvi ellentétek további üdvös működésének lehetőségét kizárják. Ezért visszatérve többször hangoztatott régi szándékára, végleg eltökélte magát a kassai plébánia elhagyására, és elfogadta a neki épen ez időben Igló városa részéről felajánlott lelkészi állást, Kassa város tanácsa és képviselő testülete ugyan ezúttal szintén mindent elkövetett, hogy szándékának megváltoztatására s a megmaradásra birja, de most már eredménytelenül. Minélfogva kényszerítve volt plébánosának az Igló és Szepesváralja városok külön követei által is személyesen szorgalmazott elbocsátási engedélyt megadni. Elutazása bekövetkezett 1570. november 1-én, épen 10 évvel száműzetéséből történt visszahívása után.2) 0 A kiviil »1570. Ceremoniae ecclesiae Cassoviensis« czimmel ellátott, egy ívnyi irat a Kassa-városi levéltárban. A utolsó 7-ik pont más Kézzel van irva, és ennek végsorai teljesen érthetetlenek. 2) Az 1570. julius 3, október 2. és október 26-án felvett kassai ülési jegyzőkönyvek.