Századok – 1895

I. Történeti értekezések - RÁTH GYÖRGY: Két kassai plébános a XVI. században. - II. közl. 119. o.

KÉT KASSAI PLÉBÁNOS A XVI. SZÁZADBAN. 1 25-ták azt, mintha az ágostai hitvallást elvetni kívánnák ; de elismerték Beza iratainak is, mint olyanoknak elfogadását, melyek a hitvallást helyesen magyarázzák. Majd igazolásuk végett a német akadémiák vélemenyére hivatkoztak. Erre Perényi magát Thuryt és egyik társát kiküldte Szászországba, hogy a wittenbergi és lipcsei akadémiák véleményét a vitás kérdésekre nézve szerezze be. E végből rendelkezésükre bocsátá saját kocsiját és lovait, nemkülömben útiköltségül, valamint Ágost szász herczegnek és az akadémiák hittudósainak nyújtandó ajándékúl tetemes összeget. A visszatértek magukkal hozták a két akadémiának terjedelmes írásbeli véleményét s azokat, habár reájuk nézve kedvezőtlenek voltak, hatalmas kegyuruk pressiója alatt legtöbb társaikkal aláírták. Kevéssel utóbb azonban Perényi értesült arról, hogy Thúry mindamellett az előbbi szokás megváltoztatásával az úrvacsora kiszolgáltatásánál az ostya helyett a közönséges kenyeret osztotta ki. Az e miatt haragra gyűlt főúr szószegő papját a legszigorúbban megbüntetni kívánta és e szándékától csupán Thúry több pártfogónéjának, nevezetesen Bebek Györgyné és Magócsynénak közbenjárására állván el, a vitakérdések eldöntését, a vádlott beleegyezésével, az öt szabad királyi város lelkipásztorainak Ítélete alá bocsátotta. Ezek elöljáróik beleegyezésével Radaschin Mihály bártfai plébános és senioruk vezetése mellett eljárásuk módozatainak megállapítása végett előbb 1564. jul. 30-án Eperjesen tanácskoztak s azután augusztus 13-án Terebesen jelentek meg. A két napi vitatkozás után hozott ítéletük abban összpontosult, hogy az uradalmi lelkészek nem voltak jogosítva Perényi birtokain az ostyának kiszolgáltatására vonatkozó addigi állandó szokást, főleg önkényileg megváltoztatni.1) Másfelül magában a kassai egyház kebelében a külső üldözés ideje alatt elnémult belviszályok ismét kitörő félben voltak. Nevezetesen Sacellanus János magyar prédikátor s vele egyetértőleg Chabay Mátyás iskolamester szabódtak a fehér ingnek az egyházi szertartásoknál használata ellen, sőt Frőlichnek jóformán az engedelmet megtagadták. Ennek következtében mindketten beidéztettek a tanácsnak 1 562. márczius 12-én 9 Sculteti Szeverin »Hypomnema« czímű ritka munkájában, mely a K M. Kvtár II. kötete 292. sz. a. könyvészileg van ismertetve, körülményesen leírja a P erény i-Thurzó-féle harczot, és egész terjedelmében közli a wittenbergi és lipcsei akadémiáknak idézett véleményét.