Századok – 1895
A Magyar Történelmi Társulat Évkönyve 1895 - Tartalom
139» nagyi rangot nyert. A nyugalom helyreállván, több tiszttársával együtt az Erdélyre nézve elrendelt népszámlálást foganatosította a bánffy-hunyadi kerületben. A 23. vadász zászlóaljhoz, majd a 12. zászlóaljhoz rendeltetvén, Leipnikon és Nagybányán állomásozott. 1859-ben részt vett az olasz hadjáratban; 1860-ban százados lett; 1 870-ben nyugdíjaztatván, letelepedett Segesvárt és történelmi tanulmányainak élt. 1871-ben a szász egyetem megbízta a szász nemzeti levéltár rendezésével ; közben mint az ifjú szászpárt tevékeny tagja működött s befolyt a Sächsisches Volksblatt szerkesztésébe. 1874-ben a tört. társulat segesvári nagygyűlésében mint előadó vett részt; az 1879. kiránduláskor Néhány szó két hazai művészről (Kolozsvári Márton és György) cz. felolvasást tartott. 1881- és 1884-ben a segesvári kerületben képviselővé választatott szabadelvű programmal ; később a szász néppárthoz csatlakozott. Meghalt 1895. jan. 20. Segesvárt A M. Tört. Társulatnak 1881 óta rendes tagja volt. Zichy Henrik (Vásonkeői gróf) cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos és a főrendiház tagja. Zichy Károly gróf volt Moson-megyei főispánnak, főkamarásnak, és tolnai gróf Festetics Júliának fia, bátyja Hermann grófnak a volt udvari kanczellárnak, szül. 1812. nov. 4. Tanulmányai befejeztével egy ideig mint Mosonmegye első alispánja szerepelt. 1842-ben táblai biró, utóbb Mosonmegye főispánja lett, mely állását a magyar kormány alatt is megtartotta 1849-ig. Ez időtől fogva kiválóan gazdaságának élt ; részt vett több magyar vállalatban és a legutóbbi időkig az osztrákmagyar államvasút igazgató tanácsosa volt, ez állásról azonban lemondott. A főrendiház üléseiben 1861-től élénk részt vett és a polgári házasság, valamint a főrendiházi reform tárgyalásakor felszólalt. Tagja volt a közgazdasági, pénzügyi, a függő államadósságokat ellenőrző bizottságoknak és a delegátiónak. Már 1836-ban nyerte a kamarási méltóságot, 186 6-ban pedig a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki ő Felsége, Neje [Meskó Irén bárónő volt. Meghalt 1892. jun. 26. Fülesen. A M. Tört. Társulatnak alapitó tagja volt. Zöld Mihály városi tanácsos Debreczenben ; ugyanott született, iskoláit ; is ott végezte kitűnő sikerrel. A közpályát a 80-as évek elején kezdetie meg mint közigazgatási gyakornok Hajduvármegyénél, és 1883-ban főis-1 páni titkárrá neveztetett ki gróf Degenfeld József mellé. 1884-ben szülővárosa választotta meg harmadik aljegyzőnek. 1886. másod aljegyzővé, 1890. első aljegyzővé választatott és tiszt, tanácsosi czimet nyert ; három év múlva a törvényhatósági bizottság rendes tanácsosi állásra emelte. A modern ember törekvését egyesítette magában a debreczeni civis konzervativizmusával. Rendesen a legkényesebb természetű, a legbonyolultabb ügyeket kapta referálásra, s ő mindig nemes becsvágygyal teljesítette előadói tisztét. így a patronatus kétszáz év óta vajúdó kérdésében ő fejtette ki Debreczen város következetes álláspontját és ő volt előadója a debreczeni főiskola egyetemmé fejlesztésére kért 200,000 frt hozzájárulás ügyének. Utolsó nagyobb hivatalos munkája az ev. ref. felsőbb leányiskola (melynek igazgató tanácsosa volt javára megszavazott 100,000 frt alapítvány kiadása iránt benyújtott emlékirat szerkesztése volt. Betegeskedvén. Abbáziában keresett enyhülést, hol 1894. febr. 15. meghalt 40. évében. A M. Tört. Társulatnak 1892-től fogva volt tagja. Zsendovics József egri prépost-kanonok, szül. 1831. jun. 17. Nagy-Kéren Abaujmegyében ; 1855-ben áldozó pappá szenteltetett és négy hónapi káplánkodás után Bartakovics Béla érsek maga mellé vette. Az egyházmegye kormányzásában nagy segítségére volt főpásztorának, ki sok téren szerzett érdemeinek jutalmául 1872-ben kanonoknak neveztette ki. A munka s jótékonyság embere, ki csak a közel múltban is 10,000 frtot adományozott az egri angol kisaszszonyoknak egy óvóképző felállítására. Finom modorú, nemes szivű úri
