Századok – 1895

I. Történeti értekezések - LÁNCZY GYULA: Sienai dolgok. – Magyarország és sienai szt. Bernardino; Capistran János és II. Pius pápa. 97. o.

100 sienai dolgok '— magyarország és sienai sz. bernhardino, felett (praecipue), mint enyészhetetlen emlékű tárgyét (nőin periturae memoriae rem), a mely művet azután Sienába fogja küldeni, hogy nemcsak az urak és társak, hanem a szeretők, szemeit is eltöltse a várva várt képmással. De a mily naiv őszinteséggel tárja ki egyéni érzelmeit,, oly nyilt és férfias azon nagy egyházi és hitelvi kérdések megítélésében, melyek elől Rómában senki sem zárkózhatik el, ki az egyházzal érintkezik, talán senki, a ki egyáltalában gondolkozik, bármi hivatású vagy szellemű legyen. A történészre nézve minden esetre legnagyobb érdekű Mabillonnal folytatott levelezése, melyhői Carini töredékeket közöl.. Az 1690-ki évben latin verses epistolát intéz a nagy maurinushoz, melyből egész indulata a jezsuiták ellen kitör. » Urban i yrassatores« nevezi az Atyákat és dicsekszik, hogy sikerűit neki egy ifjat a fogadalomtételtől eltéríteni, a mire Mabillom »szelid, ironikus intelemmel« válaszol. »Csudálom, mondja máshelyütt S., hogy büntetlenül elnézik, amint az Atyák Morális Theologiája a jó erkölcsöket a leggonosszabh méreggel megrontotta.« Mabillon ekkor Szt, Bernát műveivel volt elfoglalva, azzal a tökéletes szövegkiadással, mely a mély szenvedelmű középkori egyházatyának írói hagyatékát minden időkre megállapította. De Sergardi-t a franczia egyházi mozgalmak ragadják meg ; Port-Royal felé látszik hajolni, s a PascaL Lettres Provinciales-jai mellett valóságos propagandát űz, »Sokaknak ajánlottam —- írja Mabillonnak — másoknak a házba küldtem, másokat ismét buzgón kértem, hogy gondosan olvassák.« Mgr. Carini elsorolván S. kánonjogi, theologiai és bölcseleti munkáit, értekezéseit, többek között a következőt is jelöli (olasz czímmel évszám nélkül) : Az öntudat (coscienza) természete és erejéről, Epikur tanának védelmére ; melyben a stoikusok ellenében vitatja, hogy csupán a tetszés, a vágy kielégítése az, mi a dolgok végokáúl tekintendő; e bölcseletet szentnek. az epikureust dicsőséges felekezetnek, setta gloriosa. nevezi el. A miből látható, hogy az a »Roma«, a pápai »Roma«,, még egy aránylag közel-multban nem volt az a fix fogalom, a melylyé a különböző táborok csatakiáltásai világgá üvölteniszokták.