Századok – 1894

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Nyalábvár és uradalma 492

DR. KO.MÁROMV ANDRÁS. , Dobó iígy látszik elfogadta a föltételeket vagy legalább is. valami megállapodás jött létre közöttük, mert nincs nyoma, liogy tovább perlekedtek volna. Öszödfalvi Gödé Pál ugocsavármegye alispánja, dabóczi Supán Ambrus szolgabíró, Almássy Mátyás esküdt és adorjáni Rátbonyi Ferencz szatbmármegyei szolgabíró 1580. junius 1-én a Nyalábvárában talált arany és ezüst »marhát«, ékszereket, drága öltözeteket, ezüstös fegyvereket stb. valamint a majorságbeli lábas jószágot megbecsülték, pontosan számba vették és Dobó Ferencznek resignálták, hogy Perényi Zsófia számára megőrizze, a ki felserdülvén Ormosdi b. Székely György kállai főkapitányhoz ment nőül, utolszor pedig a morva származású főúr Kollonich Siegfrid Dunán inneni ország kapitány hitvestársa volt.1

) A XYI-ik század vége felé tehát Nyalábvár és uradalma már ismét vissza szállott a Perényi fiúágra, de Bocskay István, Bethlen Gábor s a két Rákóczy György harczaiban nem igen szerepel. Zavaros időkben, török-tatárfutás vagy hajdú járás alkalmával Ugocsa vármegye nemessége rendszerint ide menekült s gyakran a gyűlések is itt tartattak.2) A Perényiek hiven követték az erdélyi fejedelmek zászlóját és birtoklásukban senki se háborgatta őket. A vármegye a hódoltság határain kivül esett s ha megrablotta is olykor a török, mint p. o. Kemény János idejében, tulajdonképeni háború színhelye soha se volt. Nyalábvára tehát, mely negyedfél száz esztendő leforgása alatt mind össze csak két ostromot állott ki s a mint egyszer a Perényiek kezére került, urat többé nem is cserélt, ebben a korszakban már igen békés hajlék volt, A rabló kalandok ideje elmúlt, a birtokosok örömestebb tartózkodtak több kényelmet nyújtó udvarházaikban, megnyugvásukra szolgálván az a tudat, hogy veszély alkalmával van hová menekiilniök. De a régi sasfészek napjai — mint mondani szokás — meg voltak számlálva. A Wesselényi összeesküvés fölfödözése s az ebből támadt zendülés elnyomatása után Leopold kormánya nem bizott többé a Tisza vidéki megyék hűségében és Brameriburgi Mejer Conrád parancsnoksága alatt Nyalált*) U. o. N. B. A. fasc. 818. nr. 22. és b. Perényi levéltár. 2) Báthory Gábor idejében a hajdúk Ugocsa vármegyét is elözönlötték s a nemesség a nyalábi táborból 1611. aug. 21-én keservesén panaszolja a nádornak, hogy »nemes rendet ... és főembereket személy válogatás nélkül . . . iszonyú és rettenetes kínzásnak nemével kínoznak . .. Fő fő asszony állati népet s leányzókat éktelenül megtagolván, hajadon főn csak egy alsó ümegben hagyják« s.tb. Az országon levéltárban őrzött gr. Thurzó-félc iratok között.