Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Ruvárac Hilárion: Két bosnyák királyné. Ism. E. M. 935

TÖRTÉNETI IRODALOM. 943 Leveleit kézhez vévén Giannino családjával (con sua familia, azaz kíséretével) Budáról 1359. május 16-án elutazott Sienafelé. Budai tartózkodása alatt meglátogatta őt a föntebb említett velenczei Dániel zsidó két tatár és török kereskedővel és elbeszélte Gianninonak mindazt, amit eddig érdekében mívelt. Giannino Dánielt elküldötte a németországi zsidókhoz, kik állítólag kétszázezer forintot ígértek vállalatához az ismert föltételek alatt stb. 1359 áprilisban Budára jött Izsóp mester fia András (Andrea di maestro Isopo) perugiai polgár, ki a római tribun tanácsában ült vala, és tapasztalván mekkora becsülete van Gianninonak Magyarországon, eljött hozzá a perugiai polgárok vele tartó sokasága nevében. András aztán tizenkét magyar és német családdal, s egy baráttal (káplánjával) Gíanninohoz csatlakozott, midőn Magyarországból távozók. Hozzá csatlakozott egy sienai pap is (Andrea di Nicolo da Bencine) ki főnöke vala a budai olasz telepnek, melyet így hittak : Colonicha da Eencine, de már 1357-ben hagyta el Budát, mert félt, hogy az elfogott ál Endre miatt neki is baja lesz. E mutatványokból meggyőződhetett a t. olvasó, mily becses kútfőnk a XIV. század történetére a Giannino Istoriája. Becses főleg közvetlensége által természetesen csak azon esetre, ha szerzője szavahihető. Hogy szerzője (ne mondjuk szerkesztője) Giannino, a legrosszabb esetben elámított, de jóhiszemű, tisztességes és őszinte (sincero in tutto) ember volt élete utolsó perczeig : azt mindazok, kik történetével behatólag foglalkoztak, egyhangúan állítják. Meglehet, hogy némely dolgokban, de csak olyanokban, melyek őt közvetlenül érdekelték, elfogult; de általában véve azt mondhatjuk felőle, hogy hiteles kútfő. Kimutattuk ezt elég sűrűn jegyzeteinkben, amennyire őt ellenőrizhettük, miből aztán a hermeneutika szabályai szerint józanul az következik, hogy hitelt kell adnunk neki ott is, hol előadását nem ellenőrizhetjük. Maccari úr, ki a magyar nagyok megvesztegetését nem tartja valószínűnek, minden esetre érdemeket szerzett magának az Istoria kiadásával a magyar történetírás körül is, amiért jól felfogott érdekünkben művét a történetkedvelő magyar közönségnek, főleg könyvtárainknak figyelmébe ajánljuk. PÓR ANTAL. Dvijé bosanske kralyice. Xapisao Ilarion Ruvarac archimandrit. Sarajevo. Zemaljska stamparija, 1893. 20. Buvárac Hilárion szerb történetíró Katalin, utolsóelőtti és Mária utolsó bosnyák királynéról írt tanulmányt, mely a