Századok – 1894

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: A Hartvik-vita sarkpontjai - I. közl. 1

2 DR. KARÁCSONYI JÁNOS. ban) tettem, hanem egyenesen erről a tárgyról értekezve. Az ügy fontos ; unalmas tán nem leszek, s azt a higgadt, tárgyilagos hozzászólást, melyet Pauler úr felszólalásában tapasztalok, igyekezni fogok még nagyobb mértékben elsajátítani. Egy íróról, egy régen élő tanúnak irott vallomásáról van szó, s ezt a történetírásban röviden kútfőnek nevezzük. Az a kérdés : elfogadjuk-e az ő vallomását vagy elvetjük ? És így azon eseményeket, melyeket előad, valódiaknak tartjuk-e vagy sem? Ezen főkérdés megfejtésére a kútfőbirálók általában e három altételt vetik fel s oldják meg előzetesen : I. Csakugyan a megnevezett író tette-e a vallomást (authentia)? II. Épen maradt-e reánk az ő vallomása (integritás) ? III. Szavahihető-e a tanúskodó író (fidedignitas) ? A Hartvik- vitának is — nézetem szerint — ezen altételek a sarkpontjai. Csak ezek megállapítása után mondhatunk biztos Ítéletet. Hagyjuk tehát a csekélységeket ; ne vitatkozzunk a felett, a pesti codexben helyesen áll-e »Albi Udalrici socia« ? írhatott-e valaki Transilvaniát Ultrasilvania helyett? hanem nézzük a vita sarkpontjait. I. Az első kérdésre nézve a többi írókkal együtt az én véleményem is az, hogy Szent-István királynak korunkra maradt legbővebb életrajzát (legendáját) nagyobb részt csakugyan Hartvik püspök írta, nem pedig valami, az ő neve alá rejtőzködő hamisító. A sok, különböző helyen, különböző korból fenmaradt codex megegyezése, a XII—XIII. századoknak megfelelő latin stylus e tekintetben elegendő kezességet nyújtanak. E tekintetben tehát nincs szükség semmiféle bővebb bizonyításra. Elfogadom azt is, hogy e püspök Kálmán magyar királynak, nem pedig Kálmán orosz királynak ajánlotta művét s így legalább is a XII. század elején írt. Igaz ugyan, hogy az első érsekekről szóló értekezésemben éppen az ellenkező vélemény mellett harczoltam, de bővebb vizsgálódás után követtem azt az okos közmondást: »sapientis est consilium mutare in melius«. Erre birt először az, hogy e mű szerzője Szent-Lászlót még nem nevezi szentnek, tehát legalább is 1192 előtt írt; aztán pedig s főleg az, hogy azon előbbi véleményemre okot adó, a XIII. szá-