Századok – 1894

Értekezések - KROPF LAJOS: Jehan de Wavrin krónikájából - I. közl. 675

694 KROPF LAJOS. JEHAN DE WAVRIN KRÓNIKÁJÁBÓL. állítottak föl, melyből a gályákra legalább is negyven hüvelyk körülettel biró köveket kezdettek vetni. A kövek a gályák közelében csaptak le s ugyancsak megrémítették a keresztényeket. De szerencsére már a harmadik lövésnél a mozsár megpukkadt a nélkül, hogy kárt tett volna a hajókban. Ha e nagy kövek közül csak egy is valamely gályát talált volna jól irányzott lövéssel, úgy azt »az erős szél, a gyors ár és az ördög segélyével« a tengerszoros fenekére küldötte volna. Miután a keresztény hajóhad a vihar miatt nem tehetett semmit, a török két nap és két éj folyamán átszállította összes hadi erejét Európába. Minek befejeztével, még midőn a gályák horgonyozva valának, egy török jelent meg a parton fehér kendőt lobogtatva lándzsája hegyén, mely jel azt jelenti náluk, hogy üzenetet hoz az illető és biztonságot kér. Wavrinnak azt tanácsolták, hogy mutasson hasonló jelt hajójáról, mire a török katona egy csónakon hozzá jött s ekkép szólott hozzá :: »A magyar király és a magyarok megszegték esküjöket és hitüket. Murád szultán csatába megy ellenük,« s ekkor jobb kezével kardjának markolatára ütve hozzá tevé : »de kardomra mondom, mi leszünk győztesek a csatában.« És evvel ismét elment. Eddig tart Wavrin elbeszélése a török csapatok átkeléséről, mely, mint látjuk, a világtörténelem egyik legnevezetesebb, de eddig igen homályos pontjára vet világot. Csak gyetlen pontot illetőleg hagy bennünket a krónikás fölvilágosítás nélkül, t. i. hogy miért nem jött a hellespontusi hajóraj Wavrin segítségére. Ennek magyarázatja azonban abban rejlik valószínűleg, hogy talán a hajóraj csakugyan készült az indulásra, de a nagy zivatarban nem volt képes elindúlni vagy az. erős áram ellen a Bosporusig fölevezni.1) Eöltünő azonban az. hogy a velenczei senatus a pápához irt levelében, melyben a velenczei gályák magaviselete ellen emelt súlyos vádakat elhárítani igyekszik, említi ugyan az éhséget, szomjúságot és. számos más alkalmatlanságot, melyet a köztársaság emberei kénytelenek voltak eltűrni, de egy szóval sem érinti a nagy *) Nem szabad elfelednünk, hogy a két hajóraj oly távolságra volt egymástól, mint Budapesttől Vukovár torony irányában.