Századok – 1894
Értekezések - KROPF LAJOS: Jehan de Wavrin krónikájából - I. közl. 675
JEHAN DE WAVRIN KRÓNIKÁJÁBÓI,. 687 hadjáratot hirdetnek a török ellen. Számos fegyveres gyül erre össze a király táborában, ki nemsokára ezután háborúba indúl, átkel a Dunán és »Souffres« ( ? Sophia) városáig hatol, hol megütközik a törökkel és legyőzi annak hatalmas seregét. A nagy zavarban a hitetlenek egymást öldöklik. A keresztények igen csekély veszteséget szenvednek és dús zsákmánynak jútnak birtokába. Egyebek közt egy gazdagon ékesített és egészen karmazsin bársonynyal bélelt sátor jut a győztes király hatalmába, ki Julián bíborossal együtt 3 napig marad a csata színhelyén, »mint ez győzteseknek illik.« A keresztény sereg ezután, »mint némelyek állítják«, a nagy forróság (?) miatt haza indul, mi krómkairónk szerint nagy hiba volt, mert ha — úgy mond — a király Phillipopolisig előrenyomúlt volna, egész Görögországot könnyű szerrel visszahódíthatta volna a töröktől. Budára érve, újabb haditanács ült össze és elhatároztatott, hogy a következő év (1444.) augusztus havának elmúltával a király ismét egy nagy haddal Görögország elfoglalására fog indúlni. A krónikairó hozzá teszi, hogy Julián bíboros Budán maradt, és a király követek által értesítette a pápát és a görög császárt a keresztény fegyverek fényes győzelméről. Annak bebizonyítására, hogy Wavrin véleménye helyes volt, midőn hibának ítélte a keresztény sereg visszavonulását, Dupont k. a. kivonatot közöl egy másik kéziratból a párisi könyvtárban, mely szerint Germain János, chalonsi püspök azt hallotta egy hitelt érdemlő egyéntől, ki akkortájban Jeruzsálemben tartózkodott, hogy Egyptoni és Syria szultánját annyira megrémítették Fehér János (Jehan le Blanc, azaz Hunyady) diadalainak hire a Dunán, hogy meghagyta hajóraja parancsnokainak, miszerint Hunyady előnyomúlásának esetére, Syriát saját sorsának hagyva, Egyptom és Kairó védelmére siessenek vissza.1) ') Az említett püspök ugyanegy személy a »Liber de Virtutibus Philippi Burgundiáé Ducis« szerzőjével, mely munkát báró Kervyn de Lettenhove a Chronicques . . . des ducs de Bourgogne 3 dik kötetében adott ki. E munkájában említi röviden Wavrin küldetését és kissé terjedelmesebben Rhodus ostromát ) 444-ben.