Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Értekezések iskolai programmokban. V. 57

59 TÖRTÉNETI IRODALOM. azt teszi, hogy Szvorényiuek e téren való munkásságát kicsinyeljük. Tény az, hogy értekezései az új és régi irány helyes törekvéseit kiegyeztetni ügyekeztek s ez neki, mint nyelvésznek, főérdeme. — Végül csak dicsérettel említhetjük meg, hogy Kassuba Szvorényi muukásságának teljes könyvészetét adja, a mivel igen megkönnyíti a vele foglalkozók további fáradságát. Ilyen irányú Böhm Károly emlékbeszéde is HÜNFALVY PÁL-ról (a (» Budapesti ág.hitv. evang. Jőgymnasium értesítőjét-hm). Böhm dolgozata a nem rég elhunyt nagy tudós életét s működését csak rövid körvonalakban nyújtja és nem foglalkozik Hunfalvyval sem mint emberrel, sem mint tudóssal részletesebben. Ez nem is volt czélja az intézet igazgatójának ; de hogy az ifjúság elé úgy állította Hunfalvyt, mint a ki a maga erejébó'l küzdötte föl magát a tiszteletnek és hírnévnek fényes polczára : ebben Böhm kiváló paedagogiai tapintata s finom érzéke nyilvánul, a mit csak dicsérnünk lehet. Kraut Győzőnek CSOKONAI MINT ÓDAKÖLTŐ czímü értekezése (a »Jászberényi lcözségi Tcath. fögymnasium értesítőjén - ben) kissé túlszigorúan s igazságtalanul is bánik Csokonaival, mint ódaköltővel, a kinek hazafias tárgyú ódái ugyan kevesebb méltánylatra tarthatnak számot, mint példáúl Berzsenyiéi, de a Lilla-dalok közt van egy néhány tökéletes óda. A szerzőnek kiinduláspontja hibás lévén, hibás a következtetése is. Azt mondja, hogy az egyetlen nő, a ki Csokonai szivét nagyobb hullámzásba hozta, Vajda Julia, előbb hagyta el, mintsem a szenvedély mélyebb gyökeret verhetett volna a költőben. Ellenkezőleg e szenvedély Csokonainak egész lelki világát átalakította mintegy ; ennek a hatása épen legszebb ódáiban mutatkozik. Hogy igyekezett Csokonai magán erőt venni, ez csak az ö szilárd lelkének, emelkedettebb bölcseimi világnézetének a bizonyítéka ; de hogy Csokonai szenvedélye csak »csendes sebláz természetű volt«, ezt állítani még eddig senkinek sem jutott eszébe. Krajcsovics «SEMTÍ-nak »A ZKINYIÁSZ VALLÁSI ESZSIÉIBÖL« önálló felfogással készült dolgozata (a >Szarvasi jőgymuasium évi értesítőjén-ben) az aesthetikusoknak amaz eddig vita nélkül álló magyarázatát ügyekszik megdönteni, a mely szerint Zrinyi Miklós is »szigorú felekezeti, még pedig katholikus szempontból ítéli meg Isten haragjának eredetét s mintegy a protestautismusra hárítja a pusztulásért a felelősséget.« A szerző kétség kivül nagyon érdekes argumentumokkal támogatja ellenkező felfogását ; kár, hogy magyarázata nem részletesebb s behatóbb. Zrinyi, szerinte, »általában a kereszténységben fölmerült visszaéléseknek, az igaz krisztusi tanoktól való eltérésnek« tulajdonítja Isten büntetését. De vájjon miegyéb ez Zrinyi szemében, mint a protestantismus megerősödése ? Igaz, hogy ehhez járul az általános erkölcsi romlás eszméje, mely már az egész nemzetet terheli s melyért az egész nemzetnek bűnhődnie kell ; azonban nem hatottak-e erre is Zrinyi szerint a protestáns tanok? Az a bizonyíték semmit sem nyom a latban, hogy Zrínyinek tudnia kellett, mikép a török vesze-