Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Erre válaszol Kropf Lajos 646

•546 TÖRTÉNETI IRODALOM. fiumei patriczius család ismertetése és záradékúl Fiume története főeseményeinek kor tani táblázata. A munka az első futólagos átnézés után is már azt a benyomást teszi, bogy Fiume városa csak önmagát becsüli meg, ha e munka kiadásáról gondoskodik. Másrészt pedig igen kívánatosnak tartanok, hogy e mű ugyancsak a millennium idejére magyar átdolgozásban is megjelenjék. FEST ALADÁR. Gróf Benyovszky Móricz. (Válasz dr. Jankó János bírálatára.) A »Times« múlt évi nov. 17-iki száma egy rövid bírálatot közöl Benyovszky művének legújabb kiadásáról, melyben egyebek közt azt is állítja a bíráló, hogy a hazafias büszkeség, melylyel Benyovszky honfitársai az ő koholt éleményeire tekintenek, úgy látszik, egészen eltompította kritikai itélőtehetségíiket, és »Magyarországban, őt nemzeti hősnek magasztalták föl.« Hogy mily alapon állítja ezt a bíráló, azt bajos elképzelni ; mert mindaddig míg Jókainak Apocheosisa nemrég megjelent, Benyovszkyval a magyar közönség ugyancsak keveset törődött. Jókai regényíró s mint ilyennek teljes szabadságában áll a gróf urat akár fehérre akár feketére festeni. De amint komoly történetírásról van szó, »nil nisi verum«. Miután pedig dr. Jankó már másodízben lépett a sikra Benyovszky mesemondáinak védelmére a »Századok«-ban és más magyar ember még nem akadt, ki a kihívást el fogadta volna, legyen szabad alúlirottnak fölszólalnia s a »Times«-nek megmutatnia, hogy ámbár nem vagyunk sokan, mégis vagyunk kik éppen nem vagyunk büszkék Benyovszkyra ; sőt készek vagyunk a gróf hírnevéből reánk háramló dicsfény egy részét őseinek hazájával, Lengyelországgal, megosztani. Mert lengyel vér is folyt hősünk ereiben; és ősapáitól az eredeti bűnnel együtt örökölte a nagyzási hóbortot is. Aeneas Sylvius már a XV-dik században vette észre e nemzeti bűnt. Szerinte »mos est Polonorum de magnis majora loqui.«1) Egy más ok, mely a fölszólalásra késztet az, hogy Oliver kapitány barátomat, miután magyarúl nemcsak hogy nem ir, de nem is ért, védelmembe vegyem »az irodalmi imposztorság« vádja ellen. Egy bírálat főeredményét kizárólag Izmailov >) Epistola LXXXI. a bázeli kiadásban.