Századok – 1894

Értekezések - GR. WILCZEK EDE. II. Endre király keresztes hadjárata - I. közl. 592

594 gr. wilczek eI)e. gáltattak Lászlónak fegyveies beavatkozásra; nővére védelmére Horvátországot hadaival megszállván (1091). győzelmesen nyomult egész a Kulpáig, a horvátokat meghódította, és máris a dalmát partokat készült elfoglalni, midőn magyarországi belügyek hazájába való hirtelen visszatérését követelték. De azért a magyar hódítás csak kevés ideig szünetelt, mert László király unokaöcscse és utóda, a lángeszű Kálmán (1095-től 1116-ig) csakhamar újra és kibővítve vette fel terveit. Ezen nagy uralkodó előtt, ki tudományával, felvilágosodottságával és éleslátásával korának értelmi színvonalát jóval felülmulta, és ki bölcs törvényhozó és hősies hadvezér is volt. már tiszta és öntudatos körvonalokban lebegett a nagy czél, t. i. a magyar tengeri hatalom megalkotása; és ennek elérésére Horvát- és Dalmátország teljes és végleges meghódítását tűzte ki, mint a magyar külpolitika legfontosabb feladatát. Kálmán a horvát koronára már elődje hódítása nyomán igényt tartott, és ez utóbbit mindjárt trónralépte után érvényesítette is ; de avval meg nem elégedvén, győztes fegyvereit n;ég 1096-ban egész a tengerpartig vitte, Bielogradot (Zara vecchiát) és más kikötőket hatalmába kerítvén, és nyíltan a dalmát koronát követelvén. Ezen törekvésben hatalmasan elősegítette Kálmánt Dalmátország felette zavaros és bizonytalan közjogi állapota; névleg az ország még mindig a byzanczi császár fenhatósága alatt állt, ki azonban tényleg képtelen volt uralmát érvényesíteni ; az ország belseje horvát »zsupánok« kényuralma alatt nyögött, a tengerparti városok pedig kis köztársaságokká alakultak, melyek maguk között folytonos éles riválításban állván, valamennyien többé-kevésbbé a velenczei hatalom függőségébe kerültek volt, noha ez utóbbi zsarnokságát csak nehezen tűrték, és annak folyton változó szerencsével ellentálltak. A helyzet bonyolultsága még az által is növekedett, hogy a Xl-ik század elején Apuliában letelepedett normannok is sűrűn kezdték a dalmát partokat megrohanni, és e miatt elkeseredett harczba keveredtek a velenczei köztársasággal. A keresztes hadak átvonulása Magyarországon, Álmos lázadása, az orosz hadjárat stb., egy pár évvel hátráltatta Kálmán tengerparti politikájának sikerét, de meg nem hiúsította. Míg Velencze uralma a kis dalmát köztársaságokban és városokban zsaroló és nyomasztó voltánál fogva gyűlöletes volt, Kálmán azokat szabadságuk és alkotmányuk meghagyása, és főképpen mindennemű adó és vám alól való felmentése által hamar megnyerte, úgy hogy 1105-ben, mikor ismét haddal jöhetett Dalmácziába, alig talált ellentállásra; először