Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Pisani: La Dalmatie de 1797 aá 1815. Ism. Fest Aladár 538

540 történeti irodalom. 540 a lakosságnak minimális megterheltetésével. Az ország kormányzója, a provveditore generale a signoriától csaknem függetlenül rendelkezett; ő nevezte ki az egyes városok és kiváltságolt kerületek grófjait : a conté-kat. Ezek mellett még csak egy-egy kanczellár (cancelliere) működött, mint bírói közeg, és a kamaratiszt (camerlengo), mint pénzügyi főtisztviselő. A közszolgálat egyéb ágait autonom közegek végezték. A szigetek és a tengerpart társadalma egészen középkori feudális alapokon nyugodott, 1150 nenlesi és 1916 polgári család mellett több mint 40,000 paraszt család élt jobbágyi függő viszonyban. A törököktől későbben — 1700 óta — szerzett belföldi rész, a nuovo és nnovissimo acquisto, osztrák mintára berendezett határőrvidéki szervezettel birt, s e terület katona-parasztjai az állam jobbágyai gyanánt tekintettek. E primitiv népre rendkívül nagy befolyással birt a roppant nagy számú papság (200,000 katholikus lakosra hét érsekség és tíz püspökség esett !), de kivált a ferenezrendi szerzetesek, maguk is a nép fiai, kik több rendház mellett még számos plébániával is bírtak, melyekkel az egész tartományt behálózták. A velenczei államérdek kettős szempontból tulajdonított fontosságot Dalmácziának. Elsőben is a szigetek és a tengerpart által biztosítani akarta uralmát az Adrián ; a belföld csak annyiban jött tekintetbe, amennyiben kitűnő emberanyaga által hivatva volt a köztársaság katonai hatalmát erősíteni. A velenczei sereg zömét és legbecsesebb részét valóban a dalmát önkéntesekből toborzott ezredek (schiavoni) képezték. E szempontokból a tartomány kulturai emelése nemcsak mellékesnek látszott, de egyenesen károsnak tetszhetett, amennyiben a vagyonosodé lakosságot visszatarthatta volna a katonai és hajós szolgálattól. így Dalmáczia állapota az egész közel négy százados velenczei uralom alatt alig változott valamit, s nagyjában olyan lehetett, mint a magyar királyok alatt volt. Ezek után Pisani áttér az 1797-iki események tárgyalására, innentül kezdve együtt haladván Erberrel. Utóbbinak előadása sokkal részletesebb, szó szerint közölve az okmányok nagy részét ; míg Pisani előadása egységesebb, s ügyesen csoportosítja és szorosabban egymásba szövi az anyagot. Mellőzvén ismertetésünkben az 1 797. év átalános eseményeit, csak azon hatásról akarunk szólni, melyet azok Dalmácziában előidéztek, s a mely Magyarországot igen közelről érdekelte. Az április 17-én létrejött leobeni békeszerződés híre,