Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Palcsó István: A késmárki lyceum története. Ism. Ay. 362

362 történeti irodalom. 362 A késmárki ág. hitv. ev. kerületi lyceum története. Irta Palcsó István tanár. Késmárk. Nyomatott Sauter Pálnál, 1893. Minden egyes hazai tanintézetünk múltjának megvilágí­tásával egy-egy épületkövet nyerünk a régi magyar műveltség és kulturélet reconstruálásához. Az iskola volt egykor az a góczpont, honnan a szellemi világosság egy-egy, a viszonyok­hoz mérten kisebb-nagyobb területre szétterjedt, s habár ez a világosság a múltban sokszor inkább vallásos, mint nemzeti jellegű volt, mindenesetre nagyban elősegítette a polgárosodást s előkészítette azt a korszakot, melyben a műveltség mindenütt nemzeti és magyar jelleget öltött. Teljes elismerést érdemel tehát Palcsó István, hogy a késmárki lyceumnak, a tanintézet­nek, melyen működik, történetét egy vaskos kötetben megírta. A munka csak az 1839. évnél válik behatóvá s különösen az utóbbi hatodfél évtized fejleményeit (az 54.. 341. lapokon) ismer­teti a lehető legrészletesebben. De a bevezetésben s az első két fejezetben a régi századokra szintén kitér, mert Késmárk­nak mint művelődési központnak is több százados múltja van. A reformáczió előtt a pálosoknak volt benne kolostoruk s valószínűleg iskolájuk is, melyről azonban nem maradt fenn semmi emlék. A hitújítással az iskolák alapítása terén támadt buzgalom Késmárkot sem hagyta érintetlen s már 1533-ban német mintára iskola nyittatott benne. Egy 1575-ből fenmaradt bizonyítvány szerint ez az iskola ekkor már teljes gymnasium volt, mely a Melanchton-féle mintára szerveztetett s melyben ugyancsak az ő tankönyveit használták. Egész 1674-ig műkö­dött e tanintézet s rectorainak és tanárainak sorából Palcsó számosakat megemlít. De annak az országos csapásnak, mely a jelzett időben a magyar protestantismust sújtotta, a késmárki iskola is áldozatúl esett. Az 1674. év tavaszán gróf Volkra Ottó elűzte Késmárkról az evangelikus papokat és tanítókat, kik »sok ezer könytől kisérve« Boroszlóba menekültek. De már néhány év múlva, még 1682-ben feltámadt halottaiból a köz­hasznú intézet s a következő évtizedek viharaival daczolva a felekezet, különösen pedig egyes nagylelkű pártfogók áldozat­készségével végre megnyerte mostani szervezetét s anyagi fen­állásának biztosított voltát. Főleg a XVIII. század óta Palcsó már nagyban felhasználhatta az intézet birtokában levő értékes kézirati anyagot, melyből sok korjellemzőt s a tanügyi viszo­nyok ismeretére nézve tanuságosat közöl. A magyar köz­oktatásügy múltjának szempontjából a munka megírása minden­esetre dicséretes vállalkozás volt. AY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom