Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Szalay Imre: A XIV. és XV. századbeli ötvösség két remeke 272

272 táiicza. — Az ERDÉLYI MUZEUM EGYLET bölcsészet-történeti szakosztálya Apáczai Cséry János oratióját »de summa scholarum necessitate«, mely eddigelé egyik Akadémiai Értesítőben (1860-ban) szinte kivonatosan volt ismertetve, Felméry Lajos bevezetésével -ellátva közzé tette. — SZALAY IMRÉTŐL »A XIY. és XY. századbeli ötvösség két remeke« czím alatt egy nagy becsű és érdekes tanulmány jelent meg, mely a nagyhírű esztergomi kálvária gazdag irodalmát egy új és minden tekintetben figyelemre méltó munkával szaporítá. Valóban Szalaynak éles szeme, jó critikája van. 0 a kálváriát s az épen oly híres Goldenes Hőseit teszi párhuzamba s arra a minden esetre megfigyelésre méltó eredményre jut, hogy a kálvária felső részének mesterét Francziaországban kell keresnünk. Felhasználta az ezen műremekekre vonatkoző egész irodalmat, gonddal állítja össze a különböző nézeteket s az összehasonlításokból megyfigyelés és eritika után levont következtetést elfogadhatóvá tudja tenni. A díszes kiállítású munka számos ábrával — az abban előforduló műremekek hasonmásaival van diszítve. — PAULER GYULA egy érdekes és értékes értekezéssel felel a kérdésre : mikor és hogyan jutott Bosznia Magyarországhoz, mely eredetileg a »Wissenschaftliche Mittheilungen aus Bosnien und •der Herzogovina« II. kötetében látott világot s most külön lenyomatban is megjelent. Értekezése folytán arra az eredményre jut, hogy a bosniai szerb családok a XlI-ik század 3-ik tizedében adf&k magukat a magyar király alá, ki az országot 1137 körül organisálta s megalapította a bosznya bánságot, melyből fejlődött idők folytán a bosznya királyság. — SIEBMACHER MAGYAR CZÍMERES KÖNYVÉBŐL Csergheő Géza és Csorna József gondos szerkesztésében megjelent a kiegészítő kötet 2. és 3. füzete, mely a Buzlay—Kossovich nevek közé eső anyagot öleli fel, és 457 család ezimeréhez s leszármazásához tartalmaz becses adatokat. Ezek közül több mint 350 -család nevével először találkozunk a nagy vállalatban, s az új adatok közt igen sok van olyan, a mely nélkül a középkori magyar heraldika felől birt képünk fölötte hézagos volna. A Buzlay (1415.), Campanellis de Bursel (1526.), Castelliono (1494.), Chazary (1462.), Csery (1456.), Csicsery (1505.), Dempse (1434.), Disznóssy (1456.), Dobay (1415.), Dobokay (1525.), Engi (1418.), Eördögh (1466.), Farkas (1418.), Fodor (1456.), Gellyey (1522.), Gosztonyi (1467.), Gyalókay (1418.), Györögi (1431.) Hangácsy (1496.), Heős (1489.), Herencsényi (1432.), Keczeli (1510.), Kezeg (1496.), Kismaróthy •(XV. sz. eleje), Kistárkányi (1431.) és Komjáthy (1415.), családok czimerei, melyek az eredeti czimeres levelekről vannak lerajzolva, •csak igen kis részét teszik a középkori sírkövekről, pecsétekről s >