Századok – 1894

Tárcza; Állandó rovatok - Magyar Történelmi Társúlat - 259

260 táiicza. nélkül elmondhatjuk, hogy a nemzet ezen támogatása által a magyar nemzeti cultura tényezői közt nem az utolsó helyet foglalja el. E mai közgyűlésünk is a társulat tagjainak fesztelen találkozása, melyben a választmány s a társulati tagok teljesen egyforma joggal jelennek meg s ezáltal is a gyűlésnek barátságos, •családias jellegét bizonyítják. Ha van nemzet, melynek különös súlyt kell fektetni történetére, bizonyára a magyar nemzet az, mely rokon nélkül áll és maradt fenn Európa szívében a népvándorlás korából és egyedül csak a történelmi jog alapjára támaszkodhatik. A hazai történet s az ebben gyökerező jogok képezik a magyar állameszme legszilárdabb basisát, ez az, melyen a nemzet rendületlenül áll s mindinkább megszilárdulhat. Sajnosan tapasztaljuk ugyan, kivált újabb időben, hogy némely nemzetiségek elnyomásról panaszkodnak s oly vádakkal illetnek bennünket, a melyek ellen joggal hivatkozhatik a nemzet mindenkor tanúsított oly nagy mérvű liberalítására, milyennek Európa más államaiban példája nincs ; hiszen már első királyunk, Szt. István, elvűi tűzte ki azon családi politikájának és dynastiájának kétségtelenül hasznos tant, hogy »Regnum unius linguae fragile et imbecile est.« S valójában csak ezen elv mellett maradhattak meg s fejlődhettek ki a horvátok annyira önálló nemzetté s országgá, a milyenhez hasonló példát más államokban hiába keresnénk. Vagy szóljunk-e az erdélyi szászokról, kiknek nemhogy nemzetiségüket nyomtuk volna el, ellenkezőleg annyi támogatásban részesítettük, hogy ennek a nemzetnek önálló culturája és irodalma fejlődbetett ki. Semmi sem gátolja hasonló kifejlődését a többi nemzetiségeknek sem ; de midőn ezt készséggel előmozdítjuk, az államalkotó faj történelmi jogalapjáról természetesen nem léphetünk le, és lia valaha szükség volt arra, hogy ezt a történelmi jogalapot ápoljuk s annak tudatát a nemzet fiaiban feléleszteni igyekeztünk : úgy ihiszszük, most, a honfoglalás 1000-ed éves megünneplésének küszöbén jött el leginkább ennek ideje. Ez az ünnepély ugyanis első sorban a történelem legmagasztosabb ünnepe, s épen azért társulatunk legkészségesebben járult ahhoz, hogy ő is a maga részéről a millenium méltó megünneplését előmozdítsa. Epen ezért társulatunk a rendezés terén az irodalmi és a többi factorokkal együttesen e czél elérésére mindent elkövet, Hogy pedig társulatunk ezen irányzata mennél szélesebb körökre kiterjedhessen, felkérem a társulat minden tagját : szíveskedjék a maga körében oda hatni, hogy a nemzet ennek a nagy történelmi ünnepélynek fontosságát felfogja, mint a mely a magyar állameszme megszilárdulásának oly nevezetes mozzanatát képezi.