Századok – 1894
Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Horváth Cyrill: Pomerius. Ism. Crescens 250
253 történeti ikodafiom. Mátyásról és udvaráról alkotunk, lehetetlen, hogy egyoldalú világításban ne tűnjék fel. Pelbárt archaeologiai és történelmi ismeretei, mondja a szerző, mint az korában általános volt. sokszor tartalmaztak képzeleti elemeket. Buzgalma néha elragadta s ilyenkor nagy tévedéstől sem maradt ment. A »quaternio terminorum« ritkanála, de nem hiányzik. A mai ember elmosolyodik némely hibáján, noha ez a mosolygás, a kort tekintve, nem jogosult. Ily dolgok műveinek, az iskolás módszer mellett, melynek híve volt, elrejthetetlen középkori színezetet kölcsönöznek. Olyanok, mint a régiség lehellete, mely az aranyon bizonyos homályt hagy. Csak növelik a régi műtárgyak becsét. Igaz dolgok, a melyeket azonban csak kritikával lehet élvezni és használni. Nagyérdekű része Horváth Cyrill művének az, a melyben felveti a kérdést : ha vájjon, mily nyelven szónokoltak hazánkban a papok. Az eredmény, melyet Horváth dedukczióutján ér el. előre látható: magyarul. Hogy Pelbárt latinúl írt, annak magyarázata azon czélban fekszik, a melyet Pomeriumával elérni óhajtott. Anyagtárat, nem egyszerű kézikönyvet nyújtott. És ez irodalmi érdemeinek kulcsa. Nem kevésbbé érdekes Horváth ott, a hol a magyar legendákról szól. Az a melegség, az a szeretet, a melylyel hőse iránt viseltetik, nem ragadta el. A hol lehet, gondos kézzel' tűzi babérkoszorújába az új levelet, de a hol kell, könyörtelenül tépi ki a régit, az illetéktelent. Ez a valódi szeretet. Az eredmény pedig az : Pelbárt nem szerzője a magyar szentek legendáinak. A Pelbárt és kódexeink czímű részben Horváth Cyrill a legvértezettebben lép fel. Művének ez a rész képezi a fénypontját. Önálló kutatás, önálló felfogás. Ez az a rész, a melyben még mesterét : Szilády Áront is felülmúlja. A. nyelvemlékek chronologiájának és fajaiknak megállapítása után ismerteti a klastromi irodalom főforrásait. Ez az arzenál, a melyből fegyvereit veszi, hogy később felállított tételeit igazolja. Ezek a Katalin-legenda, a kódexek nyelve, a De Tempore, De Sanctis és a Stellarium hatására vonatkoznak s az irodalom-történet rendkívül becses adalékait képezik. Ezekben akartunk röviden beszámolni Horváth Cyrill Pomeriusáról. Csak néhány vonás az egész. Talán halvány, talán kevés amit nyújtunk, de ahhoz, hogy egy ifjú író felvillanó nevének e szakfolyóiratban is útat nyissunk, úgy hiszem, elég. Az érdeklődők vegyék kezükbe a könyvet s állapítsák meg maguk, mennyiben volt igaz ítéletünk. CRESCKNS».