Századok – 1894

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szabó Károly emlékezete 195

SZABÓ KAROLY EMLÉKEZETE. 20akirály is ott tánczolhasson a csíki lakodalomban. A Kálmán nővérét (?) Piroskát pedig a székely földön keresztül viszik a keleti császár udvarába, díszes székely kísérettel. Egész új világot tárt fel ez a székely krónika: a székelyek őstörténetének, vallásának, nemzeti szokásaiknak, szervezetüknek felderítésére szolgáló adatokkal csábítgatván. Csak az eredete és leszármazása volt nagyon homályos, s tartalma nagyon »furcsa és zavaros«. Összeírták régi írásokból 1533-ban Sándor Menyhért csíki várában (?), de ezt senki sem látta, »A maga. originálisából leírták azután« hites személyek 1695-ben Csik-Szereda várában. Ez sem volt látható. Yégűl abból leírták Csík-Somlyón 1796-ban s beküldték az Erdélyi nyelvmivelő társaságnak kiadás végett. De ez nem merte kiadni. A felkért bírálók tartalmát nagyon érdekesnek mondották, de kiadását elhalasztandónak ítélték, mert »sok olyas mondatik benne, a mi nagyon furcsa és a miről régi hiteles historikusaink még álmukban sem emlékeztek és mivel ugyan ezen nagy figyelmet érdemlő krónikának még holléte sem tudatik.« Végre kinyomatta 1818-ban Kilyéni Székely Mihály »A nemes székely nemzetnek constitutióji« cz. munkája függelékében. E székely krónika nagy port vert fel a történetírók között. Sokan hittek benne, mások eleitől fogva kételkedtek igaz voltában. Ezek közzé tartozott Kemény József gróf is. Szabó Károly úgy járt ezzel a krónikával," mint azzal a hírrel szoktunk, a mit _ nagyon szeretnénk, hogy igaz legyen, s könnyen elhisszük. O is szerette volna, hogy ha a krónika badarságai közül használható és a székelyek történetére vonatkozó értékes gyöngyöket tudott volna kihalászni, s épen azért beható kritikának vetette alá a krónikát, igyekezett kiválasztani a hamisat az igaznak látszótól s kimondotta 1854-ben tAz 1533-iki Székely krónika« védelmében, hogy »mind addig, míg annak valódi igazságáról magából a tartalomból merített meggyőződésem czáfolhatatlan ellenokokkal le nem lesz rontva, bátor vagyok mint hiteles és őstörténetünkre nézve igen becses forrást használni«.1) Kemény József grófot úgy látszik sikerült is meggyőznie, de nem sikerült Bartal Györgyöt és Szalay Lászlót és másokat »bármily terjedt tudománynyal, gazdag tehetséggel s kiváló elmésséggel« kelt is a krónika hitelességének védelmére. Manapság azt hiszem még kevesebben vannak J) Kisebb történeti munkái, 1—22. Először megjelent az Ój Magva Jttuzenm 1853. II. k. SZÁZADOK. 1894. III. FÜZET. 15