Századok – 1894

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szabó Károly emlékezete 195

SZABÓ KAROLY EMLÉKEZETE. 20aólt, vonzotta őt ifjúsága óta ellenállhatatlanul. Ott kereste ő az ősi erő hamisítatlan megnyilatkozását, azt a liiztos talapzatot, a »melynek alapján fejlődött Szent István királyságának kilencz százados élete, lovagias hősi tettekben s nagy jellemekben gazdagon.« S hogy ezt nemzeti irodalmunkban maradandó becsű művel megörökítse, azért az e korról szóló összes bel-és külföldi forrásokat a leggondosabban átvizsgálta, átdolgozta és szigorú kritikával használta fel. Ennek a lelkiismeretes buzgalomnak köszönhetjük A magyar vezérek kora történetét. a melyben szerencsésen egyesül a nemzeti érzés és büszkeség magas szárnyalása, a kritika mélysége, a compositio egyszerű világossága, az irály gördülékeny zengzetessége. Egyaránt hat az értelemre és szívre, tanít és lelkesít, oktat és gyönyörködtet; büszkeséggel tölt el a dicső ősök emléke iránt ; öntudatra és kötelességérzetre ébreszt hazánk és nemzetünk hivatása és jövendő sorsa iránt. Valóban a politikai elnyomatás korszakában mi seni lehetett vigasztalóbb szellemi tápláléka a magyar nemzet jövőjébe vetett hitének, mint az Árpádról, Zsoltról írt szép fejezetek (melyek először 1858—59-ben a Budapesti Szemlében jelentek meg), majd Talcs és Gyejcs kora (melyek a 60-as évek derekán követték a többit). Es nem lehetett szebb iránytűje az irodalomban az alkotmányos élet felderűltével a nemzet politikai újra éledésének, mint az egész Vezére^ kora története, mely 1869-ben jelent meg együtt először átdolgozva és bővítve. Előtanulmányai meghozták a, nemzet elismerését; az Akadémia levelező tagjává választotta akkor, midőn 1858-baju tíz évi szünet után először tartotta nagygyűlését; a Magyar Történelmi Társulat megalakulásakor választmányi tagságával tűntette ki; nagy munkája periig legelső történetíróink soráby emelte, s az Akadémia rendes tagságával tüntette ki 1871-ben. III. Szabó Károly történetírói működésének még egy iránya van, s ez a harmadik csoport— a mivel pályája kezdetétől mind végiglen nagy előszeretettel foglalkozott — a székelyek történetének kutatása. Attilával, a nagy hun királyival, kihez a székelyek ősiségi just, formálnak, kezdette történetírását, s székely történeti tanulmánynyal végezte áldásdug írói tevékenységét, midőn a halál kezéből a tollat kiragadta. »Még csak három évet — mondotta volt, — hogy megírhassa a székelyek történetét!« s ha a könyörtelen sors megadta volna ezt rieki, nem kétel-